Janus-arcú galócák

A helyszíni, alapos szemrevételezés minden gombánál, de a galócák esetében feltétlenül szükséges. Az a hozzáállás viszont teljesen indokolatlan, hogy „ne nyúlj hozzá, mert gomba”. Minden gombát meg lehet fogni, meg lehet nézni, majd visszatéve termőhelyére, otthagyni. Ettől még senki sem kapott gombamérgezést. Ha viszont étkezési céllal gyűjtünk gombát, akkor a szakértői vizsgálat természetesen kötelező!

A nem ehető, mérgező galócák közül a gyakori párducgalóca (Amanita pantherina) felismerhető sötétes színű kalapjáról, rajta fehér színű burokmaradványáról, pettyeiről. Lemezei fehérek, bocskora nincs, tönkje tövén peremes gumó látható. Súlyosan mérgező, hallucinogén tünetekkel.

A gyilkos galóca (Amanita phalloides) halálosan mérgező, amatoxin méreganyaga roncsolja a sejteket. Gallérja és bocskora is van. Kalapszíne a fehértől a sárgászöldesig, barnászöldesig változó, de mindig kissé fényes árnyalatú. Becsapós gomba, hiszen jóízű, a mérgezés első jelei csak sok óra elteltével jelentkeznek, amikor már az orvosi segítség sem mindig elégséges az életben maradáshoz. Az ehető galócák közül gyakori, néha tömegesen megjelenő piruló galóca (Amanita rubescens) hasonlít a párducgalócára. Azonban a kalapján lévő burokmaradványok mindig rózsásak, barnásak, és nem fehérek. Gallérja belül bordázott, a tönk tövén és sérüléseinél azonnal piros-rózsás színűvé válik. Ehető, zamatos, általam is sokszor fogyasztott galóca.

A császárgalóca (Amanita caesarea) könnyen felismerhető a többi galócától eltérően narancsvörös színű kalapjáról, melyen általában nagy, fehér színű burokmaradványok találhatók. Lemezei és tönkje aranysárgák. Bocskora nagy, elálló és fehér. Már az ókori rómaiak által is ismert kedvenc csemege volt. Abban az időben a császárgalócát be nem szolgáltatókat uruk a kézfejük levágásával is büntethette. Hazánkban ma is többfelé található. A belőle készített ételt szép sárgára színezi. Árusítható, piacainkon a nyári időszakban megvásárolható.

Mint láthatjuk, a galócák valóban kétarcúak…