„Ügöncsak figurák, de inkább szentök”

Újjászületett középkori falképek Tápén – Gondviselésszerű, hogy középkori egyházi építészetünk fennmaradt emlékeinek legjavát jeles szakértőink még a trianoni országcsonkolást megelőzőleg felmérték és dokumentálták. A töröktől sújtott Alföldön alig-alig volt mit összeírniuk: a szeged-alsóvárosi ferences templom, az óföldeáki templom, majd az utóbb előkerült Dömötör-torony és a kiszombori körtemplom kivételével csak egy-egy romba dőlt hírmondó maradt meg a mának a déli országrész középkorából, mint az aracsi templomrom. Emiatt is említésre érdemes, hogy ritkaságszámba menő, de Kárpát-medencei összehasonlításban is jelentékeny értékű egyházművészeti alkotás újult meg Szeged-Tápén.

Gyarapítani a szigetet – Könyvtári víziók Somogyi Károly nyomdokaiban

Amint azt hírül adtuk: Magyar Örökség Díjat nyert el a szegedi Somogyi-könyvtár. Somogyi Károly esztergomi kanonok hagyatéka az örökhagyó szellemében szolgálja a közművelődést mind a mai napig: rangos helyet szerzett a város kultúrtörténetében, s egyúttal korszerű módszerekkel szolgálja a jövendőt. Palánkainé Sebők Zsuzsanna könyvtárigazgatóval beszélgettünk.

„A sorsom találkozott a vágyaimmal”

Ruszt örök Évája: Fekete Gizi – Minden esetben kockázat, valahányszor a köztelevízió megnyitja archívumát. Olykor nagy fölfedezésekre nyílik alkalmunk, máskor dédelgetett legendáink foszlanak szerte: az idő kikezdi egykor ünnepelt előadások érvényességét. Ruszt József rendezései ma is lenyűgöznek. Nemrég az ő zalaegerszegi Tragédiájával köszöntötte az m3 a magyar dráma napját. Aki szakrális színházról, szertartásjátékról beszél, legjobban teszi, ha eme harmincéves, vidéki előadást választja viszonyítási pontként. Ruszt örök Évája, Fekete Gizi ma sem lép színpadra anélkül, hogy mestere képe ott ne állna biztatásul öltözőasztalán. „Csodálatos színésznő” – vallotta meg róla őrzött személyes emlékeit nem is olyan rég a magyar kritikusok atyamestere, a pótolhatatlan Koltai Tamás, amikor a Fekete Gizi Öreg hölgyéről írott beszámolómra válaszolt.

A művészet az emberiség szolgálata

Tóth Sándor szobrászművész jubileumi tárlata

 

Fél évszázaddal bemutatkozó kiállítását követően az eredeti helyszínen, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban állítja ki életműve legjavát Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. A mester, aki elsősorban éremművészeti alkotásaival vívott ki nemzetközi elismertséget, festő szakon kezdte tanulmányait, majd Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az 1956-os forradalom idején a forradalmi bizottmány elnöke volt. Szobrászi munkája mellett évtizedeken át szolgálta a művészképzést Szegeden és Egerben. Amint egy interjúban megfogalmazta, nem hisz a művészet fejlődésében. Szobrai is a klasszikus szépségeszmény és a maradandó emberi értékek hordozói. Egyházművészeti alkotásai közül kiemelkednek miskolci és egri templomkapui, valamint a szeged-tarjánvárosi Szent Gellért-templom kapuja, amely sajátos formában ötvözi a szobrász- és az éremművészetet, szegedi nagyságok portréival. Évfordulós tárlatán a pályakezdésének idejében született festmények és mintegy nyolcvan bravúros rajz képviseli Tóth Sándor kevésbé közismert arcát az életmű korszakait összekötő műfaj, a portrészobrászat mellett.

Gyönyörködtetni, nem csupán szórakoztatni

Beszélgetés a hatvanéves Kocsák Tiborral

Ünnep idején szabad egészen őszintének lennünk. És mert valakinek le kell ezt végre írnia, megragadom az alkalmat, hogy ünnepélyesen kijelentsem: ha a musical műfajának megvan a maga Kálmán Imréje, Kocsák Tibor az. Még azt is megkockáztatom: eredetibb, szerteágazóbb, újítóbb is az életműve az operettkirályénál. Az pedig, hogy sokszínűbb, vitathatatlan. Az operai Anna Karenina és Utazás, az örökifjú, melodikus A krónikás, az irodalmi levegőjét zenére váltó Légy jó mindhalálig, a vadromantikus Szegény gazdagok és a Kalkuttai Teréz anyát megéneklő, stílusteremtő Kiálts a szeretetért!, a sziporkázó Hófehérke, az operai módra sűrítő Abigél, a szimfonikus-enciklopédikus balett Az ember tragédiájából és a minden porcikájában színházérzékeny A vörös malom zeneszerzője olyan egyéni hangot alakított ki, amely nemzetközi viszonylatban is kivételes. Az utóbbi, nagylelkű „zenei tréfa” mutatja föl talán leginkább komponistánk mozarti vonásait: megrendítő elmélyültség és önfeledt játszadozás pazar elegyét. A kerek évszám alkalmat kínál a visszapillantásra és az előretekintésre.