Az igazi oktatáspolitika: a hivatás ébresztése
A Gondviselő minden közösség, minden nemzet számára éppen elegendő autószerelőt, orvost, papot, kereskedőt és politikust küld. Éppen annyi gyermeknek van kedve és tehetsége (hivatása) minden munkára, ahányra szükség van (persze alkalmasság híján a kedv kevés, de arról is bőven lehet tapasztalatunk, hogy milyen azokkal találkozni, akik kedv híján végzik munkájukat). Nincs fölösleges ember, és nincs fölösleges munka; Istennek mindenkivel van terve, a közösségben mindenkinek van hasznos helye. A kedv ébreszthető és elnyomható, a tehetség kibontakoztatható és elherdálható. Ez az oktatáspolitika igazi felelőssége: mer-e bátran hagyatkozni a gyermekeinkben meglévő kincsre, felkelti-e az érdeklődést a világ dolgai iránt, nyit-e teret a tehetségek előtt, és bátorítja-e őket arra, hogy merjék követni a szívükbe írt vágyat.