„Aki engem lát, látja az Atyát is”

Most szenvedése előtt egészen mélyen enged bepillantani a lelkébe apostolainak, akik nyilvános működése során olyan lassan értik meg igazi messiási mivoltát – teljesen csak a Szentlélek eljövetele után. A kicsinyhitű apostoloknak szinte könyörög: „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” „Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másképp nem, legalább tetteimért higgyetek.” Jézus, mintegy elővételezve megdicsőülését, kijelenti, hogy elmegy az Atya házába, hogy helyet készítsen övéinek. Megígéri a Szentlelket, aki majd elvezeti őket minden igazságra.

 

A láthatatlan

Isten

láthatóvá lett

megtestesül

Fiában.

Amikor Tamás megjegyzi: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, honnan ismerhetnénk az utat?” Jézus így válaszol: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut el az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt.” Jézus az út az Atyához, ő a közvetítő Isten és az emberek között. Szent Ágoston így magyarázza: „Az Ige az Atyánál igazság és élet, testet öltve utunkká lett.” És amikor Fülöp azt kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!”, Jézus így válaszol: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is.” Mivel az Atya és a Fiú egy, aki a megtestesült Igét megismeri, látja, megismeri és látja az Atyát is. János evangélista már prológusában kijelentette: „Isten sohasem látta senki: az egyszülött (Fiú)Isten , aki az Atya kebelén nyugszik, ő nyilatkoztatta ki.” A láthatatlan Isten láthatóvá lett megtestesült Fiában. Igaz, Jézus embersége elrejti istenségét, általa is csak közvetve láthatjuk, tapasztalhatjuk meg Istent. Most itt a földön tükör által, homályosan láthatunk, a színről színre való látás csak odaát adatik meg. De mivel – Szent János első levele szerint (1Jn 4,7-16) – Isten Szeretet, aki szeret, megismeri az Istent. Szent Ágoston így magyarázza ezt: a szeretet az a szem, amellyel meglátjuk Istent, mert a szeretet Istenből való, és hasonlóvá tesz Istenhez; így a hasonlóság alapján megtapasztalhatjuk a Szeretet-Istent.

XVI. Benedek első, Az Isten Szeretet kezdetű körlevele második részében a gyakorlatban megvalósuló felebaráti szeretetről, a keresztény karitászról eszmélődik. Itt írja: „A keresztény ember programja – az irgalmas szamaritánus programja, Jézus programja – a »látó szív«. Ez a szív látja, hol van szükség szeretetre, és ennek megfelelően cselekszik.”

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .