Hullok majd, miként a pelyva, egy szem,
a számtalannal át az égi rostán.
Alig éltem, érzem, hogy öregszem,
minden napom utálkozást hoz rám.
Láttam sorsokat, milliónyi örvényt,
holt ajkaikat, kik egykor szerettek.
Június 23-án elhunyt Peter Falk amerikai színész, aki a szórakozott, mégis pengeelméjű Columbo hadnagy szerepében vált ismertté. Akinek alakja nekünk, magyaroknak örökre összeforrt a szintén kiváló Szabó Gyula hangjával. Falk több évtizeden át alakította a nyomozót. De nemcsak a detektív ballonkabátja állt jól neki.
„A művészet az ember legjobb képességeiről szól: a Hitről, a Reményről, a Szeretetről, a Szépségről, az Imáról… Vagy arról, amiről ábrándozunk, amiben reménykedünk… A művészben az emberiség szellemi ösztöne működik. Az alkotás pedig az örökkévalóhoz, az emelkedetthez és a Mindenhatóhoz törekvő ember megnyilatkozása, gyakran a költő személyes bűnei ellenére. (…) Olyan a művészet, mint egy szerelmi vallomás. Annak tudatosítása, hogy függünk másoktól. Beismerő vallomás. Az élet valódi értelmét tükröző tudattalan – Szeretet és Áldozat.”
Az irodalmi hagyatékok olykor különleges titkokat és zamatokat őriznek. A zamat kifejezés pontosan utal a száz éve született Takáts Gyula Bacchus könyve című emlékkötetére, amelyet az író negyven évvel ezelőtt, 1971-ben létesített irodalmár és művész barátainak bejegyzéseivel: verseivel, rajzaival és spontán megnyilatkozásaival.
A modern magyar művészet egyetemes jelentőségű alakjának, Moholy–Nagy LászlónakThe Art of Light (A fény művészete) címmel kiállítása nyílt a Ludwig Múzeumban. Több mint százharminc alkotása és nyolcvan dokumentuma látható a nagyszabású tárlaton.
A kultúra területén nem könnyű manapság díjat alapítani. Egyfelől se szeri, se száma az elismeréseknek (talán a kulturális területen általában alacsony jövedelmeket ellensúlyozza így valamiféle össztársadalmi lelkiismeret), másfelől viszont a bizonytalan gazdasági helyzetben a korábban biztosnak hitt szponzoráció egyik pillanatról a másikra elillanhat, s nem egy díj kiüresedik, elhal.
Számos példa bizonyítja, hogy a második világháború értelmetlen pusztítását olykor csak évtizedek múltával sikerül felszámolni. (A nácik által felrobbantott, majd 2001-ben újjáépített esztergomi Mária Valéria híd egy közülük.) Székesfehérvárott 1995-ben egy barbár módon lerombolt, ódon harangot mentettek meg az enyészettől, hogy megkezdhesse második életét.