Istenes Szent János Portugáliában született 1495-ben. Bátran mondhatjuk: a tüzes életű szentek számát szaporítja egyházunkban. A nagyszívű, lelkes, „megszállott” szentekét, akiknek erénye és bűne ugyanarról a tőről fakadt. S ezt a tövet nevezhetjük nyugtalanságnak is.
Minden vallásos embernek van tapasztalata az imádságról, ugyanakkor meglehetősen nehéz pontosan megfogalmazni, mit is jelent valójában. Ugyanis – az egyetemes egyház tanítása szerint – az ima az egyház életéhez tartozik, tehát élő és nem megkövesedett valóság. Az atyák és a lelki élet mesterei sok meghatározással próbálkoznak. Ezeket két téma köré lehet csoportosítani: a lélek felemelése Istenhez; az illő dolgok kérése Istentől.
Néhány hete láthattuk, hogy a liturgia kifejezés két tagból álló összetett szó, melynek első része a görög laósz, magyarul nép. A közösségi jelleg lényeges része tehát a liturgiának: az mindig az egyházé. Ha a liturgia teológiai alapjellemzőit szeretnénk megismerni, az egyház tulajdonságait kell keresnünk benne, mert amilyen az egyház, olyan a liturgia is. A nicea-konstantinápolyi hitvallásban azt valljuk, hogy az egyház egy, szent katolikus és apostoli. Ezek tehát a liturgia jellemzői is. Nézzük, hogyan kell ezt értenünk.
Nyilvános működése során, Péter, Jakab és János kíséretében Jézus felmegy egy magas hegyre, ahol színében elváltozik: „Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő sem tudná fehérebbé tenni.” Márk evangéliuma itt is, mint mindig, nagyon konkrét. Aztán részletezi a jelenést.
II. János Pál nagyra értékelte, és sokak véleménye szerint ma szentként tisztelnénk, ha megkeresztelkedik. Ám nem tette meg, és írásaiban részletesen megindokolta, miért – mondja Nagy Endre szociológus a Sacré Coeur-nővérek budapesti lelkiségi központjában.
Pedro Aguado általános rendfőnök a piarista hivatás évének hirdette meg 2012-t. „Ez remek lehetőség arra, hogy értékeinkről még hitelesebb tanúságot tegyünk, s hogy közben egyre jobban meg is erősödhessünk bennük” – mondja Labancz Zsolt magyarországi tartományfőnök.
Párizsban járva – némi túlzással – szinte mindenütt találkozunk magyarokkal. Azt mondják, a fővárosban és környékén legalább harmincezer honfitársunk él. A francia kultúra mindig vonzotta a Duna-táji embereket. Ady révén híressé vált „Páris, az én Bakonyom”, aztán ismert a tanár, Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyve, aki az első világháború idején egyik pillanatról a másikra ellenséggé vált francia földön, pedig csak a nyári szünetben szerette volna magába szívni az ottani nyelv és kultúra gazdagságát.
Európában a gyermekek 15-16 százaléka túlsúlyos, illetve elhízott. Az elhízott gyermekek nagyobb része elhízott felnőtt lesz, és a legutóbbi kutatások kimutatták, hogy bizony sokszor előbb halnak meg szív- és érrendszeri szövődményekben, mint a szüleik. Különösen veszélyeztetettnek számítanak azok, akiknek zsíranyagcsere-, cukoranyagcsere- vagy vérnyomáseltéréseik is vannak, melyek már a serdülőkor előtt is megjelenhetnek.