A lélek felemelése Istenhez

Az atyák tanításából további pontosítások összegezhetők. Legáltalánosabb értelemben az imádság minden jó cselekedetet magában foglal. Hiszen minden jót fel lehet ajánlani Istennek, amit ő aztán elfogad. Ez pedig máris kapcsolatot jelent vele, ami az imádság lényege. Tágabb értelemben a lélek minden megmozdulását jelenti Isten felé, s amint Damaszkuszi Szent János leszögezi, ez mind gondolatok, mind érzelmek révén történhet. De mindenképpen a lelki kapcsolatra esik a hangsúly. Szűk értelemben az imádság „sajátos kérést” jelent – s itt ismét szerepet kap Nagy Szent Bazil alapján az „illő dolgok kérése”.
A keleti atyák Órigenész idejétől elfogadják, hogy az imádság fogalmát annyira ki kell szélesíteni, hogy minden jótettet magában foglaljon. Ugyanakkor az imádság szó kettős jelentését tartják fontosnak. Az egyik: az imádság a keresztény életben speciális gyakorlat, amely valódi tevékenység az ember részéről. A másik: az imádság olyan vallásos állapot, amely ideális esetben, ha az ember tudatosítja magában, állandó. Erre buzdít Szent Pál is: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,17).

Az imádság különféle meghatározásait talán jobban össze lehet egyeztetni, ha – az atyák tanítása alapján – a vallásos cselekedet elemzéséből indulunk ki. Az általános vélemény is ezt sugallja, hiszen azt tartja, hogy az imádság a vallásosság erényének megnyilvánulása tettekben.

Minden vallásban – az emberiség kezdetétől – három lényeges elem található. Az egyik az értelmi összetevő, vagyis a felsőbb Lényben való hit. Amióta ember az ember, van valamiféle hite, mert értelmével felismeri, hogy létezik fölötte Valaki. A második elem a függés. Az ember elismeri, hogy függ a felsőbb Lénytől, nem elegendő önmagának, nem tudja megmagyarázni élete legnagyobb kérdéseit. A harmadik elem annak a köteléknek a kinyilvánítása, amely az embert a felsőbb világhoz fűzi. Miután felismerte a magasabb rendű Lényt, és elismerte tőle való függését, igyekszik jó kapcsolatot ápolni vele, a legáltalánosabb szinten is: hogy a jóindulatát megszerezze. Íme, így jelenik meg az imádság mint kérés. De az első szinten ott áll az alapvető gondolat, hogy az imádság a lélek felemelése Istenhez, a másodikon pedig az, hogy az imádság beszélgetés az Istennel. Ez utóbbi felismerést még pontosítanunk kell, hiszen inkább kapcsolattartásról van szó, amely nemcsak szavak, hanem gondolatok és cselekedetek által is történhet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.