Az atyák tanításából további pontosítások összegezhetők. Legáltalánosabb értelemben az imádság minden jó cselekedetet magában foglal. Hiszen minden jót fel lehet ajánlani Istennek, amit ő aztán elfogad. Ez pedig máris kapcsolatot jelent vele, ami az imádság lényege. Tágabb értelemben a lélek minden megmozdulását jelenti Isten felé, s amint Damaszkuszi Szent János leszögezi, ez mind gondolatok, mind érzelmek révén történhet. De mindenképpen a lelki kapcsolatra esik a hangsúly. Szűk értelemben az imádság „sajátos kérést” jelent – s itt ismét szerepet kap Nagy Szent Bazil alapján az „illő dolgok kérése”.
A keleti atyák Órigenész idejétől elfogadják, hogy az imádság fogalmát annyira ki kell szélesíteni, hogy minden jótettet magában foglaljon. Ugyanakkor az imádság szó kettős jelentését tartják fontosnak. Az egyik: az imádság a keresztény életben speciális gyakorlat, amely valódi tevékenység az ember részéről. A másik: az imádság olyan vallásos állapot, amely ideális esetben, ha az ember tudatosítja magában, állandó. Erre buzdít Szent Pál is: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz 5,17).
Az imádság különféle meghatározásait talán jobban össze lehet egyeztetni, ha – az atyák tanítása alapján – a vallásos cselekedet elemzéséből indulunk ki. Az általános vélemény is ezt sugallja, hiszen azt tartja, hogy az imádság a vallásosság erényének megnyilvánulása tettekben.
Minden vallásban – az emberiség kezdetétől – három lényeges elem található. Az egyik az értelmi összetevő, vagyis a felsőbb Lényben való hit. Amióta ember az ember, van valamiféle hite, mert értelmével felismeri, hogy létezik fölötte Valaki. A második elem a függés. Az ember elismeri, hogy függ a felsőbb Lénytől, nem elegendő önmagának, nem tudja megmagyarázni élete legnagyobb kérdéseit. A harmadik elem annak a köteléknek a kinyilvánítása, amely az embert a felsőbb világhoz fűzi. Miután felismerte a magasabb rendű Lényt, és elismerte tőle való függését, igyekszik jó kapcsolatot ápolni vele, a legáltalánosabb szinten is: hogy a jóindulatát megszerezze. Íme, így jelenik meg az imádság mint kérés. De az első szinten ott áll az alapvető gondolat, hogy az imádság a lélek felemelése Istenhez, a másodikon pedig az, hogy az imádság beszélgetés az Istennel. Ez utóbbi felismerést még pontosítanunk kell, hiszen inkább kapcsolattartásról van szó, amely nemcsak szavak, hanem gondolatok és cselekedetek által is történhet.
