Este, lefekvés. Ágoston unokámat édesanyja betakarja, puszit ad neki. Ágoston háton fekve felnéz, és hirtelen megkérdezi: „Anyu, ki is az a láthatatlan ember, aki mindig a hátunk mögött van?” Édesanyja válaszol: „Az őrangyal.” „Neki is aludni kell?” „Nem, neki nem kell.” Ágoston széles vigyorral: „Akkor most jól összenyomódik…”
Glózer László,
Bakonygyepes
Már-már úgy tűnt, tényleg közeleg a tavasz. Olvadt a hó, megtisztultak a járdák, amikor 15-én váratlan hóvihar érkezett. Percek alatt újra fehérbe öltözött minden. A lakásom előtti függőfolyosón tenyérnél magasabban feküdt a hó, amikor takarítani kezdtem. Másnap reggel csábítóan sütött a nap, és ennek nem tudtam ellenállni: bakancsot húztam, és kilátogattam a Népligetbe.
Tizenöt évesen, 2004-ben szerzett olimpiai ezüstérmet. Kezdetben nemigen tudott mit kezdeni a hirtelen jött népszerűséggel, így félő volt, hogy egy ekkora úszótehetséget elveszít a magyar sport. Szerencsére nem így történt, s Gyurta Dániel most már aranyesélyesként készülhet Londonra.
Ady Endre szépséges mondata jut eszembe, amikor a holland sajtó egyik hírét olvasom. „Az Élet él és élni akar” – írta a költő. A hír pedig ennyi: tavasszal elültetik Anne Frank gesztenyefájának hajtását, hogy új fa nőhessen belőle.
Nem is olyan régen még számos történelemkönyv fejezete kezdődött így: A sötét középkor… Ám aki kicsit is figyelmesebben tekint ama századokra, tudhatja, hogy a nem túl kedves jelző csak annyira illik épp e korszakra, mint az összes többire. A középkor azonban még ma is sokak (vad)regényes fantáziáját mozgatja meg, kiváltképp akkor, ha az erényövekről esik szó. A furcsa tárgy a Szentföldre induló keresztes lovagok „segédeszközeként” vonult be a köztudatba, biztosítván a harcba indulót, hogy otthon maradt hitvesének erkölcsein nem eshet folt.
„Legyünk készek arra, hogy mindenkivel jól bánjunk, és amikor belenézünk a szemükbe, akkor vegyük észre, hogy annál szebb nincs is a világon…” – olvasom Szenczy Sándor tiszteletes blogjában. A Baptista Szeretetszolgálat vezetője bejárta a világot, s szinte mindenütt megjelent, ahol szükség volt a segítő kézre, a vigasztaló szóra.
Gondolkoztak már azon, mit érzett Izsák apja iránt, amikor az képes lett volna föláldozni? A halál-közeli élmény hatalmas trauma lehetett számára, s eztán bizonyára megváltozott Ábrahámhoz fűződő kapcsolata. Még az is lehet, hogy e fájdalmas élmény miatt kötődött jobban édesanyjához, s mindez befolyásolta feleségével, Rebekával és fiaival való kapcsolatát is.
Sokakkal együtt kellene megemlékeznem a február 9-én elhunyt Eisenbarth Krisztáról, de most csak az én kezembe adatott a toll.
Negyvenhárom éves barátság fűzött hozzá, ezalatt távolabbról vagy társként tanúja lehettem sokirányú munkálkodásának, amelyet az egyház javára kifejtett. Volt ebben közvetlen szolgálat: