Szent Patrik  Március 17.

A legenda szerint ír kalózok 400 körül rabszolgaként hurcolták Patrikot a zöld szigetre. Hat évvel később megszökött, Isten szolgálatába állt, és 431-ben keresztény hittérítőként tért vissza. 440-ben a nagyböjt negyven napját egy hegyen töltötte. Démonok kísértették, de a kiállt próba után bizonyosságot kapott, hogy az írek soha nem fogják elveszíteni katolikus hitüket. A hagyomány szerint a kígyók és szörnyek az ő prédikációja hatására hagyták el a szigetet. A hitetlenkedőknek pedig egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang azóta is Szent Patrik purgatóriuma néven ismert. Az ír kultúrában akkor már létező jelképeket, ünnepeket a püspök keresztény jelentéssel töltötte meg. Például a háromlevelű lóhere segítségével fejtegette a Szentháromság titkát. Vallomás című, elmélkedéseket is tartalmazó művében olvashatunk viszontagságos életútjáról, amely egyben a britanniai latin nyelvű irodalom első jelentősebb alkotása is.



Patrik napja Írországban munkaszüneti nap. Ilyenkor az emberek zöld ruhában vonulnak fel, természetesen Guinness-sört isznak, és visszavágják a rekettyebokrokat, hogy siettessék a növény hajtásának növekedését. Épp ezért a szent egyik jelképe a lóhere mellett a metszett, tüskés rekettyeág. Patrik a bányászok, kádárok, kovácsok és borbélyok védőszentje.

Az írek azt tartják, hogy Krisztus békéje fog uralkodni Írország földjén azon a napon, amikor a Pálma és a Lóhere találkoznak, vagyis amikor virágvasárnap március 17-ére, vagyis Patrik ünnepére esik. Ismerve a nem éppen dicső, napjainkban ugyan visszafogottabb, mégis létező ír–ír viszályt, a szentnek van még feladata az általa megtérített néppel, amelyet viharos történelemben, makacsságban hozzánk, magyarokhoz is szoktak hasonlítani. Ezért (is) érdemes megtanulnunk és egymásnak jó szívvel mondanunk Szent Patrik gyönyörű áldását: „Legyen az út oldaladon, a szél mindig körülötted, a nap, mely melegen ragyog arcodon, és az eső, mely édesen hull a környező mezőkre. És míg újra találkozunk, Isten óvjon a tenyerén.”