Megjelenik Illés és Mózes, az Ószövetséget képviselő két próféta, akik Jézussal beszélgetnek, majd mennyei szózat hallatszik, mint Jézus megkeresztelkedésekor, az Atya tanúságot tesz szeretett Fia mellett: „Őt hallgassátok!” Fontos még a szövegösszefüggés, a vasárnapi perikópában nem szereplő folytatás: Jézus a hegyről lejövet előre jelzi szenvedését, halálát és feltámadását, amit a tanítványok nem értenek.
A három tanítványt Jézus majd magával viszi szenvedése előtt az Olajfák hegyére, a Getszemáni-kertbe is. Nem virrasztanak a vérrel verejtékező Jézussal, hanem alszanak – ahogy követőik, azaz mi is értetlenek vagyunk. Szeretnénk a Táborhegyen Péterrel sátort verni: mindig az ottani ragyogásban sütkérezni, derűben, vigasztalásban élni. De le kell jönni onnan, bár lenn a szürke, talán szenvedésteli hétköznapok várnak. Nem értjük, miért a szenvedés, a kereszt Jézus életében és a miénkben, nem tudunk vele virrasztani – vagy beteg testvéreink mellett.
Az apostolok még nem értik Jézus, az Emberfia és Isten Fia titkát. Majd csak a Szentlélek eljövetele után derül fény a Mester istenfiúi mivoltára. És utána, az őskeresztény igehirdetés alapján írják meg az evangéliumokat: húsvét, az ősegyház hite fényében értelmezik a Názáreti Jézus történetét. Ha hittel olvassuk az evangéliumokat, lelki szemünk előtt megjelenik a testté lett Ige, Isten Fiának csodálatos, ragyogó alakja. Megérezték ezt a nagy művészek, írók, akik néha nem is voltak hívők, csak keresők, de főleg a konvertiták vagy a már mélyen hívők. A művészek által megálmodott és megalkotott Jézus-arc nem pusztán a képzelet szüleménye. Jézus isteni alakja a vakító evidencia erejével hat, ha érzékeny „szív” és szem kutatja, szemléli az evangéliumokat. A támpont az Újszövetség és a keresztény hagyomány.
Anélkül, hogy lebecsülném a szentírás-tudomány, az exegézis és a biblikus teológia erőfeszítéseit, hogy a történeti-kritikai módszerrel rekonstruálják a „történeti Jézust”, szeretném hangsúlyozni egyre erősebb meggyőződésemet. Egyetértek a nagy svájci teológus, Hans Urs von Balthasar egyik vallomásával: egyes tudósok sajnos szétaprózzák az Újszövetség tanúságtételeit, széttörik a páratlanul egységes alakot, amely tökéletesen érthető és egységes, s így Krisztus egyedülálló alakja érthetetlen törmelékké hullik szét. „Az egész evangélium azt akarja mondani, hogy Krisztus igazi Arcával csak a hitben találkozunk. Aki a hit mellé helyezkedik amolyan »semleges« álláspontra, semmit sem vesz észre abból, ami meg akar nyilatkozni. Mint ahogy egy műalkotás értékeléséhez szakértő szemre vagy fülre van szükség, ugyanúgy a »hit szemére« van szükség ahhoz, hogy Krisztust lássuk: arra az »egyszerű szemre«, amelyről Jézus maga beszél.”
Egy ma is élő, sugárzó alak, a Feltámadott sugallja nemzedékeken át az alkotásokat és alakítja a lelkiismereteket. A filozófus Kierkegaard-nak igaza van: A hit révén a Feltámadott kortársai lehetünk.
