A Feltámadott kortársai lehetünk (Mk 9,1–9)

Megjelenik Illés és Mózes, az Ószövetséget képviselő két próféta, akik Jézussal beszélgetnek, majd mennyei szózat hallatszik, mint Jézus megkeresztelkedésekor, az Atya tanúságot tesz szeretett Fia mellett: „Őt hallgassátok!” Fontos még a szövegösszefüggés, a vasárnapi perikópában nem szereplő folytatás: Jézus a hegyről lejövet előre jelzi szenvedését, halálát és feltámadását, amit a tanítványok nem értenek.



A három tanítványt Jézus majd magával viszi szenvedése előtt az Olajfák hegyére, a Getszemáni-kertbe is. Nem virrasztanak a vérrel verejtékező Jézussal, hanem alszanak – ahogy követőik, azaz mi is értetlenek vagyunk. Szeretnénk a Táborhegyen Péterrel sátort verni: mindig az ottani ragyogásban sütkérezni, derűben, vigasztalásban élni. De le kell jönni onnan, bár lenn a szürke, talán szenvedésteli hétköznapok várnak. Nem értjük, miért a szenvedés, a kereszt Jézus életében és a miénkben, nem tudunk vele virrasztani – vagy beteg testvéreink mellett.

Az apostolok még nem értik Jézus, az Emberfia és Isten Fia titkát. Majd csak a Szentlélek eljövetele után derül fény a Mester istenfiúi mivoltára. És utána, az őskeresztény igehirdetés alapján írják meg az evangéliumokat: húsvét, az ősegyház hite fényében értelmezik a Názáreti Jézus történetét. Ha hittel olvassuk az evangéliumokat, lelki szemünk előtt megjelenik a testté lett Ige, Isten Fiának csodálatos, ragyogó alakja. Megérezték ezt a nagy művészek, írók, akik néha nem is voltak hívők, csak keresők, de főleg a konvertiták vagy a már mélyen hívők. A művészek által megálmodott és megalkotott Jézus-arc nem pusztán a képzelet szüleménye. Jézus isteni alakja a vakító evidencia erejével hat, ha érzékeny „szív” és szem kutatja, szemléli az evangéliumokat. A támpont az Újszövetség és a keresztény hagyomány.

Anélkül, hogy lebecsülném a szentírás-tudomány, az exegézis és a biblikus teológia erőfeszítéseit, hogy a történeti-kritikai módszerrel rekonstruálják a „történeti Jézust”, szeretném hangsúlyozni egyre erősebb meggyőződésemet. Egyetértek a nagy svájci teológus, Hans Urs von Balthasar egyik vallomásával: egyes tudósok sajnos szétaprózzák az Újszövetség tanúságtételeit, széttörik a páratlanul egységes alakot, amely tökéletesen érthető és egységes, s így Krisztus egyedülálló alakja érthetetlen törmelékké hullik szét. „Az egész evangélium azt akarja mondani, hogy Krisztus igazi Arcával csak a hitben találkozunk. Aki a hit mellé helyezkedik amolyan »semleges« álláspontra, semmit sem vesz észre abból, ami meg akar nyilatkozni. Mint ahogy egy műalkotás értékeléséhez szakértő szemre vagy fülre van szükség, ugyanúgy a »hit szemére« van szükség ahhoz, hogy Krisztust lássuk: arra az »egyszerű szemre«, amelyről Jézus maga beszél.”

Egy ma is élő, sugárzó alak, a Feltámadott sugallja nemzedékeken át az alkotásokat és alakítja a lelkiismereteket. A filozófus Kierkegaard-nak igaza van: A hit révén a Feltámadott kortársai lehetünk.