Hivatástudatás

Lányoméknál ebéd utáni békés társalgás folyik. A vendég, unokám szerzetes tanára, akit a család apraja-nagyja szívből szeret, arról beszél éppen, hogy kevés a pap, és a fiatalok közül kevesen választják a papi hivatást. Ezt hallva nyolcéves unokám, Boldizsár megszólal: „Ha megkérsz, én szívesen leszek pap!”

Az első széncinegét egy enyhe januári napon hallottam, a Kálvin tér sarkán, ahol az áruházzal szemben álló platánokon sok év óta minden tavasszal énekel egy ilyen sárga mellényes madár. A hirtelen jött februári nagy hidegben persze elhallgatott, de azóta már újra hallottam a város lármájából is kicsengő kedves „nyitni kék”-jét.

Akiknek szurkolunk

Londoni éremesélyeseinket bemutató sorozatunkban most lássunk egy női reménységet. Az elmúlt évek teljesítményét tekintve eléggé ellentmondásos személyiséget mutatunk be, aki – reméljük – az olimpián megmutatja, mit tud.

Botanikai nevén Galanthus nivalisnak hívják azt a kis virágot, amelyet a pompás nyári növények közt észre sem vennénk. A hosszú tél után azonban csodájára járunk. Hiszen ez az első és a kora tavaszi időben egyetlen, szabadban is nyíló virág.

Párizs belvárosa: színes-éles hivalkodás; nyüzsgést rögzítő pillanat a Notre-Dame tornyainak rendületlen nyugalmával. Félhomályos, magányos, de cseppet sem elhagyott műhely az ajtó szögletéből. Csöndes impressziók. Középkori piactér napsütötte faoszlopai puhabarna fényekkel; mellette, a másik fotón kőszentek fegyelmezett sora komorbarna árnyékkal.