Bort és naplementét
Vers
Minden nap elindulok,
hegyre kéne mennem,
de mindig a rontás az
erősebb szívemben.
Minden nap elindulok,
hegyre kéne mennem,
de mindig a rontás az
erősebb szívemben.
Föl-föl a zászlót!
Mind aratás volt
eddig is élned,
mégse dicsérted
annyira, mint kell,
vér-szeretettel,
hálaadással,
India sokszínűsége, kultúrája hazánkban is sokakat vonz. Ugyanakkor ez a világ nagyon messze van tőlünk, és nem csak a kilométerekben mérhető hatalmas távolság miatt. De hogyan viszonyulnak az országhoz az angolok, akiknek mégiscsak több közük van hozzá, mint más nemzeteknek, hiszen a maharadzsák otthona hajdan a „korona ékköve” volt?
A Keleti nyugalom – Marigold Hotel című filmből kiderül: majdnem úgy, mint más európai. Az esős szigetország lakóinak meghódításra már szerencsére nem, de felfedezésre nagyon is alkalmas hely a napsütötte vidék. Az útnak indulók csapata ezúttal nyugdíjasokból áll, akiket fontos dolog köt össze: az öregséggel folytatott küzdelem.
Néhány héttel ezelőtt, április 27-én költőtársként én méltathattam a Kilencek költőcsoport hetvenedik életévüket betöltött tagjainak egyikét, Oláh Jánost. (A másik három ünnepelt író: Győri László, Konczek József és Péntek Imre volt.) Antológiánk, az Elérhetetlen föld 1969 végén jelent meg – több mint három év konok munka (küzdelem?) után. Első szerkesztői ülésünket a Pilvax kávéházban tartottuk. Azonnal felkeltettük a pincérek érdeklődését. Némelyikük fehér kabátján mintha áttetszett volna a paroli…
Néri Fülöp népszerű szentünk. Egyházunk vidám, furfangos, nemesen egyszerű példaképeihez tartozik. Kedves alakját sok emberhez hozta közelebb a hazánkban is nagy sikerrel vetített Legyetek jók, ha tudtok életrajzi film.
Fülöp Firenzében született 1515-ben. A kis ,,Pippo buono” volt a család kedvence. Éles eszű, nagy fantáziával és humorral megáldott fiúcska volt. Első iskoláit szülővárosában végezte a domonkosok Szent Márk-konventjében. Ami jó van bennem, azt nekik köszönhetem – vallotta később. 1536-ban már Rómában élt Krisztust követve teljes szegénységben.
Bár újabban érzékelhetünk olyan törekvéseket a magyar görögkatolikus egyházban, hogy pünkösd vasárnapján ortodox mintára a Szentháromságot ünnepeljük, majd a rákövetkező hétfőn emlékezünk a Szentlélek eljövetelére, mi mégis megmaradunk a szentírási és történelmi alapok mellett. Világos ugyanis, hogy azt az ünnepet (betakarítás, új kenyér), amelyről a keresztény pünkösd elnevezését kapta, már az Ószövetségben is a pászka ünnepe utáni ötvenedik napon tartották. (A pentekoszté jelentése: ötvenedik.) A keresztény pászka, a húsvét után szintén az ötvenedik napon következik az a nagy ünnep, amely az üdvtörténeti események megünneplésének sorában az egyszerű pünkösd nevet kapta, amely azonban a Szentlélek eljövetelére emlékezteti a keresztényeket.
Időnként vita támad arról, hogy az előző lapszámban említett liturgikus könyvek rövidített kiadásai liturgikus könyvnek minősülnek-e, vagyis lehetséges-e ezek használata a liturgiában. Magyar gyakorlatunkat tekintve három ilyen könyvtípus tartozik ide: a kis misekönyv, az egykötetes zsolozsmáskönyv (annak egy még kisebb rövidítése, az egyhetes zsolozsmáskönyv) és az Adoremus. A liturgikus könyvet az illetékes egyházi hatóság liturgikus használatra készíttette el, majd jóváhagyta, vagyis engedélyezte használatát.
A János-evangélium huszadik fejezetében arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, rájuk lehelve átadja nekik a Szentlelket, és küldetést ad: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”