Palermo és Bécs után Budapesten, a Szent István-bazilika altemplomában nyílt kortárs katolikus művészeti kiállítás. A találkozás című tárlatot május 25-én nyitotta meg Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. A kiállítók közösségét, az Imago Unitatist többféle hivatás és művészeti ág képviselői, így építészek, képző- és iparművészek alkotják.
Emlékszünk a régi szentképekre, amelyeken a szorgos Szent József műhelyében a cseperedő Jézuska segédkezik, a Szűzanya pedig ugyancsak szorgalmasan végzi háztartási munkáját. Eszményi falusi körülmények között láthattuk a Szent Családot, de – valljuk be – nem csak az erősen giccses ábrázolás miatt volt nagyon nehéz meglátni e képekben a mindenkori keresztény család példaképét.
Különös látvány fogadja a Kerecsend széli cigánysoron végigsétáló látogatókat. Az utca rendezett, a másutt szinte megszokottnak mondható szeméthalmoknak nyoma sincs, az emberek illedelmesen köszönnek, és mindenki a háza mögötti kertjét akarja megmutatni. Nagy csoda ez a kerecsendi cigányok életében, hiszen közülük több száz család idén először törte fel az ugart, tisztította meg és tette alkalmassá az Egri Főegyházmegyei Katolikus Karitásztól kapott magvak elvetésére. Az öngondoskodó háztartások elnevezésű, 1,5 millió forint értékű programról Árvai Ferenc főegyházmegyei karitászigazgató tájékoztat.
Az elmúlt hetekben az RU 486 abortusztabletta kapcsán vita robbant ki. Az alábbiakban a Magyar Katolikus Családegyesület állásfoglalását olvashatják.
Mint ahogy azt több nemzetközi és hazai testület kimondja, az emberi élet, amely a fogantatástól kezdődik, szent és sérthetetlen. Az Európai Unió Legfelsőbb Bírósága 2011. október 18-ai döntése elismerte az emberi embriók jogait, a magyar alkotmány is kimondja:
Erdő Péter bíboros a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyik ülése után bejelentette, hogy tekintettel a hazai nehéz gazdasági helyzetre az egyház a Katolikus Karitászon keresztül gyógyszer-támogatási akciót indít. A káposztásmegyeri plébániai karitász vezetője, Dyekiss Marika az észak-pesti régió vezetője is. A támogatás rendszeréről, illetve arról kérdeztük, hogyan lehet a mai gazdasági körülmények közt is segíteni az elesetteket.
– A káposztásmegyeri plébánia a lakótelep szívében található. Karitászcsoportja „messze földön” híres. Hogyan kezdődött a segítőmunka?
– 1985-ben az első lakótelepi házban kaptunk lakást férjemmel és gyerekeimmel. Ígérték a metrót, ami elmaradt, így az OTP nem tudta értékesíteni a nagyméretű lakásokat. Nagycsaládosok költöztek ide, több lakást akadálymentesítettek, mozgássérültek is érkeztek négy-öt gyermekkel. Ismerőseim is jöttek: a regnumi közösségből, illetve egykori patronás iskolatársak.
Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Itt a nyár. A Nap sugarai reggel még barátságosan simogatóak, de délben már nehezen tűrhető a direkt sugárzás. Vajon mindig így volt-e, vagy itt is elrontott már valamit az emberi tevékenység?
A Föld mozgását, a földi életet alapvetően meghatározza a Nap, amelyre jellemző az állandó változás. A földtörténeti korokhoz képest a rövid emberi élet alatt ezeknek a hatásoknak egy része változatlannak tűnhet.
A földi élet kialakulásának és fennmaradásának egyik természeti feltétele az ózonréteg létrejötte volt, amely a Napból érkező, az életet veszélyeztető ultraibolya sugarakkal szemben védelmet nyújtott a növényeknek, állatoknak és az embereknek. Az ózonréteg a légkörben 18–26 kilométer magasságban a legsűrűbb. Az elmúlt évtizedekben ez a védőréteg – egyértelműen az emberi tevékenység következtében – megsérült, azaz kevesebb ózonmolekula található ebben a légrétegben, mint korábban.
Napjainkban egyre többször hallani, hogy a média a negyedik hatalmi ággá vált. Az idevezető út tudományos és művészi kísérletezéssel, a kép és a hang kutatásával kezdődött, majd a nagy kérdéssel folytatódott: milyen módon tehető médiummá mindaz, amit felfedezett az emberi elme. Megszülettek a később közszolgálatinak nevezett formák, ahol ilyen-olyan társadalmi (politikai) feladat céljára fordították az újabb és újabb vívmányokat, de feltűntek a csak szórakoztató alkalmazások is. A legjelentősebb áttörést mégsem ezek az újítások hozták, hisz a médium mindvégig medium maradt, azaz valamik (valakik) között állt, valamilyen célt szolgált.