Egy középkorban játszódó történet szerint egy vándor útja kőfejtőn vezetett át. Rengetegen dolgoztak ott izzadtan, porosan, keserű arccal. Odalépett egyikükhöz, és megkérdezte: – Mit csinálsz? Az így felelt: – Nem látod?! Követ török. Egy másik ezt mondta: – Pénzt keresek, hogy eltartsam a családomat. Látott azonban közöttük egy ragyogó, derűs arcú munkást is. Őt is megkérdezte, mit csinál. A válasz így hangzott: – Katedrálist építek.
Hogyan hihetnénk valamiben, ami láthatatlan? Ha van Isten, vajon miért engedi a szenvedést? Miért követett el az egyház oly sok igazságtalanságot? Hogyhogy csak egy igaz vallás létezik? Ezek és hasonló kérdések merülnek föl a kételkedőkben, s könyvében Timothy Keller New York-i lelkész igyekszik választ adni, meggyőző érveket felsorakoztatva Isten mellett. A szerző megemlíti, hogy olykor a hívő lelkekben is felmerül a kétely, ezért már a bevezetőben felhívja a hívő és szkeptikus olvasók figyelmét, hogy célszerű mindig az őszinteségre törekedni, akkor tán könnyebb megérteni saját kételyeink természetét.
„…már sokan megkísérelték rendben elbeszélni”, mi is történik a szentmisén. Mi újat mondhat még egy szerző ebben a témában? Például Timothy Radcliffe domonkos szerzetes, aki Canterbury érsekének felkérésére írta meg könyvét a katolikus liturgiáról. Miért járjunk misére? című munkája előre sejteti írója szándékát: megindokolja, miért is kell a híveknek minden vasárnap az oltár előtt összegyűlniük.
A budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont hetedikes diákjai osztálykirándulásukon a Felvidéket járták be. A Felvidék leghíresebb temploma, a kassai Szent Erzsébet- dóm (képünkön) a felebaráti szeretet magyar szentjének alakját őrzi, aki határokat átívelő szeretettel fordult mindenki felé. A szent nő szellemi örökségét követtük nyomon, amikor a bátkai magyar iskolások számára játékokat vittünk, hogy ők is anyanyelvükön tudják építeni a köztük lévő közösséget. A bányavárosok bebarangolásával a másokért végzett értelmes munka eredményét csodálhattuk meg. Lőcsén a városháza körbejárásakor a felelős társadalmi kapcsolatok kialakításáról beszélgettünk. A Magas-Tátrában, Ótátrafüreden pedig a teremtett világ gyönyörűsége töltött el mindannyiunkat hálával az Úristen iránt. Köszönjük az együtt töltött időt!
G. N.
Hosszú a lista, amely a mai magyar társadalom nehézségeit sorolja, talán véget sem ér. A gazdasági krízis, a politikai acsarkodás, az emberi minőség csökkenése vagy az értékek értéktelenedése – kár is belekezdeni, untig hallhatók az általános válság tünetei. Az egyházak, a keresztények, de a teológusok sem tűnnek ugyanakkor kifejezetten aktívnak sem e jelenségek elemzésében, sem abban, hogy hitük és tudományuk kincseiből a megértés és a megoldás számára régit és újat hozzanak elő. Joggal hivatkozhatunk arra, hogy évtizedeken keresztül nem beszélhetett nyíltan a keresztény ember vagy közösség az egyháznak vagy magának az evangéliumnak a szociális tanításáról.
Az Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban című kiállítás különleges élményt nyújt a művészetrajongóknak.
A XX. század eleje a modernizmus kora, a mindenáron újat akarás időszaka, a művészet sorsfordulója, ahogy egykori egyetemi tanárom, Németh Lajos professzor nevezte e korszakot. Szakítás mindennel, ami a régmúltra emlékeztet, az akkorra már kiüresedett akadémizmussal, a „porosnak” nevezett múzeumi művészettel. Az 1909-ben megjelent futurista kiáltvány első mondata azt hirdeti, hogy egy versenyautó szebb, mint a Szamothrakéi Niké. Ez az új idők szele, innen már nincs megállás – Picasso Avignoni kisasszonyok című képe sem a hagyományosan elfogadott szépségről szól. Az analitikus kubizmus, a konstruktivizmus a tárgyi és az élővilág belső szerkezetét kutatja – apró kis síkokra, négyzetekre, háromszögekre bontott geometrikus formák jelennek meg a modern művészet horizontján.
Kisebbfajta sokként érte a rajongók táborát, amikor tavaly megtudták: vége az 1980 nyarán indult, azóta hagyománnyá vált diósgyőri Kaláka Fesztiválok sorának. A csakugyan letaglózó hírbe azért vigaszt lopott, amikor kiderült, „csak” arról van szó, hogy a hajdan (többek közt a magyar királynék nyaralóhelyeként) daliásabb időket is látott és most felújítás, újraépítés előtt álló vár romjai között a megzenésített versek s a népzene szerelmesei többé már nem csodálhatják meg a Bükk koszorújában búcsúzó nap szépségét. Az már 2011 nyarán sem volt kérdéses, hogy a Kaláka Fesztiváloknak folytatódniuk kell. Némi mérlegelés után hamarosan az is kiderült, hol: Egerben.
zárt téglalap-szeme mögül is
fekete figyelemmel követ
delejes gépállat hallgatása
egyetlen gombnyomásra
észrevétlen vizuális nyakörvet
akaszt bénult tekintetemre
ahogy felvillan a képcső-agykéreg