s tudatomba ragadnak a képek
míg szívom kábán az elektroszmog-mérget
ki szabad emberi lény voltam előbb még
csak vergődök most döglődő zsákmányként
hogy annyi mást kellene tenni egyébként
de sejtszinten árad szét a digitális élmény
s köti magához a virtuális tér
az élő anyag e gerjesztett szintjét
aztán csak fekszem fekszem fekszem
mozdulatlan mint egy kiszárított lárva
ahogy műsorbuborékba zárva
önmagát a tudat körbe-körbejárja
Lázár Balázs (1975) színművész, költő,
négy verseskötet szerzője.
