Nyári rondók

Vers

1.
feszül a felhőtlen remegő hártya-ég
fakítja kékjét a tomboló nap
szikrázik színe ölébe a tónak
s a szemidegen zöld árnya ég
így emészti magát ez a hónap
s nem tudni mi marad belőle még
a percek füstölgő fehér ólak
s nincs menedék a lemaradóknak
valaki kifutott idejéből épp
a szédült tudatban rosszul rögzül egy kép
mi a hőségtől a gyermekkorból kiolvadt:
átlát rajtunk a láthatatlan holnap

Kék hold

Vers

Deák Laci emlékének
Mondják, ilyenkor megbillen az idő
s átjárhatóvá nyílik a tér,
kiloptad hát magad közülünk
míg sárban döcögve az óév véget ért.
Reggel még akartalak hívni,
de megelőzött a hír-sújtólég,