akkor utoljára

ahogy ott feküdt

kitátott szájjal

mely fájdalmas üregként

a végtelenbe szaladt

ahogy ott feküdt

csöndfalak közé zárva

sárga örökkévaló

mozdulatlanságba’

mintha így üzent

volna még valamit

védtelen kis árva

akkor utoljára

kezdő halandóknak

a halhatatlanságba

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.