akkor utoljára

ahogy ott feküdt

kitátott szájjal

mely fájdalmas üregként

a végtelenbe szaladt

ahogy ott feküdt

csöndfalak közé zárva

sárga örökkévaló

mozdulatlanságba’

mintha így üzent

volna még valamit

védtelen kis árva

akkor utoljára

kezdő halandóknak

a halhatatlanságba