Kék hold

beomlott bennem a pillanat
s telihold-hegtől fénylett az ég.
Vissza-visszatért később egy kép
mikor januárban, temetéseden,
a fák fehér kezükkel fent összeértek
s mi fekete lyukakként nyeltük el a fényt.
Egyébként úgy lett, ahogy a 2010-es évre írtad:
„A köznapok csak köznapokat hoznak,
kórót nyes a tavaszi szél…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..