Kék hold

beomlott bennem a pillanat
s telihold-hegtől fénylett az ég.
Vissza-visszatért később egy kép
mikor januárban, temetéseden,
a fák fehér kezükkel fent összeértek
s mi fekete lyukakként nyeltük el a fényt.
Egyébként úgy lett, ahogy a 2010-es évre írtad:
„A köznapok csak köznapokat hoznak,
kórót nyes a tavaszi szél…”