Évtizedek óta ismerjük a borúlátó jóslatot, amely szerint a könyvkiadás napjai meg vannak számlálva. A Gutenberg-galaxist sokáig „csak” az a tény veszélyeztette, hogy az emberek többségét egy ideje nem érdekelték a könyvek. Ma pedig azt látjuk, hogy akik még szeretnek olvasni, azok is egyre inkább az elektronikus könyv felé fordulnak.
Ruppert János emlékezete (1933–1972)
Negyven év telt már el úgy, hogy Ruppert atya nincs közöttünk. Ám a budai ciszterci Szent Imre-templomban a vasárnapi diákmiséken elmondott homíliái még most is a fülembe csengenek. Beszédei rövidek voltak. Negyed óra, legfeljebb húsz perc elég volt neki ahhoz, hogy lényegre törően közölje mondanivalóját hallgatóságával. Mindig a hétköznapi életből mesélt egy kis történetet, amelyben legtöbbször gyerekek szerepeltek. Nagyon „értette” azt a nyelvet, amellyel az ifjúságot meg lehetett szólítani.
Könyvespolcra
Az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) minden év januárjában megrendezi az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napokat. A hagyományoknak megfelelően idén is Egerben tartott, négynapos tanácskozás legfontosabb előadásaiból az OLI most megjelentetett egy ízléses kiadványt, Meghirdette nekünk Isten országát címmel. A könyv szerkesztője, Kámán Veronika valóban csak a legfontosabb felszólalásokat köthette csokorba, hiszen a teljes program rendkívül gazdag volt (a papnevelő intézet kápolnájában és több termében olykor egyidejűleg is zajlottak az események), és a könyv így, e szigorúság mellett is százötven oldalas lett.
Könyvespolcra
A szüzességet a világ kultúrája nap mint nap gyanú és nevetség tárgyává tette és teszi. A keresztény spiritualitásban azonban fontos szerepe van, nemcsak a papi nőtlenség, hanem a szerzetesi életben betöltött szerepe miatt is. Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a Pápai Ház szónoka Szüzesség című könyvében nemcsak azokhoz szól, akik hivatásukból adódóan nem kötöttek házasságot. Gondolatai minden megkeresztelt számára érdekesek lehetnek, akik Isten országa felé törekszenek.
Szennay András halálára
Közelmúlt történelmünk jeles személyisége, aki életében a szocialista diktatúra számos akadályoztatását elszenvedte, tehetsége és kompromisszumkészségerévén a bencés rend főapátjává, sokat alkotó teológiaprofesszorrá válhatott.
Parallax – nézetek kora
A giccs egyidős a tömeggel. Amikor a XIX. században felgyorsult a modern világ kialakulása, megjelent az emberi együttélés egy új formája, amelyet a történészek és a szociológusok tömegnek neveznek. Emberi sokaságról van szó, melynek tagjait immár nem a családi kötelékek és a helyi kultúra hagyományai tartják egyben, hanem a nagyvárosok vonzereje és az ott kínált munkalehetőségek. A tömeg egyszerre nagyon színes, mert megszámlálhatatlan féle ember alkotja, ugyanakkor szürke is és arctalan, mert a sokféleség egybemosódik benne.
Kisfiam, meg kellene mutatni a bácsinak a kápolnát, fordult a plébános a ministránsgyerekhez. Elővett egy kulcsot, amolyan régimódi zárba valót, „tudod, mire gondolok?” – „igen, atya”, válaszolta a gyerek, és már zsebre is vágta a kulcsot. „A végén zárd be, és hozd vissza.”
A tisztviselőtelep valamikor a huszadik század elején épült. A két házsor között széles tér nyílt, már nem is utca volt az, hanem park, nem is park volt, hanem kálvária. A hársfák között stációk sorakoztak, egyszerűen, szerényen, szinte észre sem lehetett venni őket. S a végén, ahol kissé emelkedett, állott a kápolna, de már ezt is beborították a fák lombjai.
Rajzok Pieter Bruegel századában
Valóságos időutazásra invitálja a látogatót a budapesti Szépművészeti Múzeum. Aki veszi a fáradságot, és elmegy a kiállításra, hogy eredetiben láthassa a XVI. századi németalföldi rajzokat, nem fog csalódni. Szinte hallani lehet a mártogatós acéltoll sercegését az antik papíron. Mindenféle régi technikák elevenednek meg, barna tinta, szürke lavírozás, fedőfehér, vörös kréta, manapság egyre ritkábban használatos eszközök. Az ember nem győz csodálkozni: hogy maradtak meg ezek a sérülékeny műalkotások az évszázadok során? Németalföld nagyjából a mai Benelux államok területének felelt meg, de a kifejezést ma már inkább csak történelmi fogalomként használják. Az 1560-as években kirobbant és a feudális spanyol hatalom ellen vívott szabadságharc a század végére tartós sikereket hozott, és az északi holland tartományok megszerezték a függetlenségüket.