Szent Jobb-körmenet – Jakubinyi György érsek példaképeinkről
Bátran meg kell vallanunk hitünket, elsősorban életünkkel, akkor is, amikor ez egyeseknek nem tetszik, vagy éppen ellenkezik a korszellemmel – mondta augusztus 20- án a Szent István-bazilika előtti téren tartott szentmise szónoka, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Krisztus örömhíre örök érvényű és változatlan, de ezt az örömhírt korunkban kell megélni, és kortársaink nyelvén hirdetni.
Felkészülő
Az utolsó tanítási napok egyikén kétségbeesetten hívja fel a segítőt az egyik gimnázium igazgatónője. Sürgősen időpontot kér. A konzultációra a gyermekvédelmis kollégájával jönne. A személyes találkozón kiderül, hogy egy jó előmenetelű, sikeres diákjuk alkalmanként füves cigarettát szív, s ezt nem titkolja szülei, tanárai, osztálytársai előtt sem. – Mi lesz ebből a következő tanévben? Drogos iskola lettünk…! – sóhajt fel a rövid esetismertetés után az igazgatónő. – Egy tanulójukról kiderült, hogy drogot használ – fogalmaz pontosabban a segítő.
Felkészülő
Amikor azt kérdezték tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, már kisiskolás koromban azt válaszoltam: vagy tanár, vagy orvos. Annyira reálisak voltak a terveim a jövőmmel kapcsolatban, hogy szerencsére mind a kettő valóra vált. Orvosi egyetemet végeztem, s férjemmel és munkatársaimmal együtt immár huszonkét éve foglalkozom a családi életre nevelés programjának megvalósításával.
Középiskolás koromban az orvosi egyetemre készültem. Jó tanuló voltam, de nem kitűnő, így a tanáraim nem nagyon hittek abban, hogy sikerülni fog a felvételim. Nagyon egyszerű családból származom, a diploma nem volt jellemző nálunk, így könnyen elbizonytalanodtam. Hallgattam a tanácsokra, és végül az egészségügyi főiskolára adtam be a jelentkezésem. Az volt a titkos tervem, hogyha ott jól mennek a tanulmányaim, akkor egy év múlva majd átjelentkezem az orvosira. Nagy élmény volt úgy felvételiznem, hogy nem szorongtam a megmérettetéstől, mert úgy éreztem, a főiskolára könnyen bekerülhetek. Így is történt.
Keresztény közösségek várják az elsőéveseket az egyetemeken
Amikor az ember egyetemre kerül, elválik a középiskolai osztályközösségétől, és egyedül marad. Ilyenkor jó, ha tartozik valahova, ha új embereket ismer meg. Nem véletlenül tartanak az egyetemek gólyatáborokat. Esztergomba, a Keresztény Gólyatábor helyszínére idén is jó néhány leendő egyetemista érkezett, hogy a felsőoktatásra készülődést keresztény közegben kezdje meg. Az ötnapos tábor programjai leginkább a budapesti egyetemi közösség találkozóira hasonlítanak.
Látogatóban Ertl Pálné kitüntetett pedagógusnál
A derű, az arcára ülő őszinte öröm és meggyőződés önmagáért beszél. Hozzá tartozik személyiségéhez, természetességéhez. A nyár végi hőségben ülünk a litéri kertben, a diófák árnyékot adnak, az asztalról Marika néni, Ertl Pálné vendéglátó kedvességgel kínál enyhítő, hűs itallal és harapnivalóval. Olyan az érzés, mintha régóta ismernénk egymást. Pedig most találkozunk először. És mégis: valami azonnal átbillent a személyesség, az őszinteség meghittségébe. Évek óta egyedül él, de mint mondja, „a falu eleven közössége vesz körül”. Munkája elismerése ez a sok évtizedes pedagógusmúlt után.
A lagosi érsek párbeszédet akar a Boko Harammal
A nigériai Lagos új katolikus érseke, Adewale Martins nem tartja szükségesnek Goodluck Jonathan államelnök lemondását, ugyanakkor lehetőséget lát a terrorista Boko Haram csoporttal való esetleges párbeszédre.
Ion Mihai Pacepa tábornok, a román titkosszolgálat egykori vezetője, aki 1978-ban dezertált, és Amerikába emigrált, könyvet írt a KGB programjáról, melynek célja az volt, hogy XII. Piuszt „Hitler pápájaként” ismerje meg a világ és az utókor. A könyvhöz James Woolsey, a CIA volt igazgatója írt előszót.
XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóból írt üzenete megadta az egész hét alaphangját, és segített a még tavaly választott téma elmélyítésében: „Az ember természete kapcsolat a végtelennel.”
„Az idei találkozó témája – írja a Szentatya – különösen sokatmondó az immár küszöbönálló hit éve tekintetében. (…) Az emberről és végtelenre irányuló vágyakozásáról beszélni legfőképpen a Teremtővel való meghatározó kapcsolatának elismerését jelenti. Az ember Isten teremtménye. Ma ez a szó, teremtmény, szinte kiment a divatból. Sokkal inkább úgy képzeli el magát az ember, mint egy önmagában teljes létezőt, aki saját sorsának abszolút alakítója.