Velünk volt, velünk marad
Parancs János emlékezete
„óvom az élet esélyét,
őrzöm, amíg lehet a kételkedés jogát,
az isteni adományt, a szabad akaratot”
(Parancs János)
Különös sorsa, különös tehetsége különös feladatra jelölte ki a hetvenöt éve, 1937. augusztus 30-án született költőt, Parancs Jánost. 1956-ban, a november negyedike után magyarok tíz- és százezreit újabb szétszóratásra ítélő, általános reménytelenség elől Párizsba emigrált. Nyolc esztendeig tartó küszködése közepette az itthon megáhított szabadság a „Fény városában” sem éppen a legelőnyösebb arcát mutatta neki.
