Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1598 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

A vak Bartimeus iskolájában (Mk 10,46–52)

2012-10-29 Szerző: Zatykó László OFM

A Biblia üzenete

Mesterünk lehet Bartimeus a Krisztus-követés iskolájában. Miért pont ő? Mert az ő hite úgy formálódott, ahogy a miénknek formálódnia kell. Ő testi szemeivel nem láthatta Jézust. Mi sem láthatjuk. Vaksága helyhez kötötte őt, és szemtől szembe nem találkozhatott a Mesterrel, nem is hallhatta őt. Mi sem. Nem hallhatta őt, de hallott róla. Sokan jártak azon a Jeruzsálembe vivő jerikói úton, ahol koldult. Sokaktól hallott Jézusról, hiszen aki egyszer is találkozott vele, az nem tudott nem beszélni róla.

Bartimeus pedig sóvárgó lélekkel itta a szavaikat, s már nemcsak kéregetett, hanem kérdezgetett is felőle, róla. Összeállt benne a kép Jézusról. Ezt a képet tárja elénk kiáltó fohászában: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Ragyogó fehérségben

2012-10-29 Szerző: Elmer István

Kiemelkedő alkotások a Tövis utcai templomban

Fehér márványpor lepi el a hatalmas műtermet. Balra a gipszbe öntött szoborcsoport, amely jobbra az óriási márványtömbben kapja meg végső formáját. Nem nehéz felismerni: a boldoggá avatásra váró hét ferences szerzetes alakja bontakozik ki. Megtanulandó – tudni való nevek: Körösztös Krizosztóm, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael és Károlyi Bernát. 1944 és 1954 között, a kommunista diktatúra idején váltak mártírrá. Ugyancsak márványba faragva ereszti le a daru Mindszenty József bíboros monumentális félszobrát Budapesten, a Tövis utcában. Talán ez az utolsó templom, amelynek építését 1948 november végén még Mindszenty József hagyta jóvá. A művészi alkotásokat a két oldalról nyíló bejáratnál helyezték el a Kapisztrán Szent János titulusát viselő istenháza búcsúja alkalmából, az időközben elhunyt Heller Jánosné adományának köszönhetően. A szobrokat Spányi Antal székesfehérvári püspök áldotta meg október 23-án.

Kiterjesztett kezekkel

2012-10-29 Szerző: Elmer István

Mindszenty József nyomában (9.) – a budapesti amerikai követségen

1956. november 4-e. Mindszenty József a Parlamentből már a szovjet tankok gyűrűjén át távozik, s a legközelebbi követségre, az amerikai diplomáciai képviseletre igyekszik. Gerard Bolick, a bejáratnál szolgálatot teljesítő katona már távolról látja az épület felé igyekvő papi személyt. Azonnal utasítást kér, mitévő legyen. Ő nyit ajtót a Szabadság téri követségen a bíborosnak, s az őt kísérő titkárának, Turchányi Egonnak. Mindszenty József megkapja a menedékjogot, titkára, Turchányi Egon ellenben nem. Néhány nap múlva távoznia kellett a követségről. A bíboros azzal búcsúzott tőle, hogy a legrövidebb időn belül próbáljon meg kijutni az országból, s ott – és onnan – folytassa a magyarság és kereszténység érdekében lelkipásztori szolgálatát. Turchányi Egon egy mentőautóban, fehér köpenyben, sebészorvosnak adva ki magát, igyekezett a nyugati határ felé. Igazolványában a foglalkozásra utaló beírást – lelkész – cigarettával kiégette, hogy csak az „ész” volt olvasható. Az ÁVH emberei (időközben névlegesen megszüntették a szervezetet) Tatánál elfogták, életfogytiglani börtönre ítélték, s majd csak az 1963-as amnesztiával szabadult. Mindszenty József tizenöt évig, 1971. szeptember 29-ig tartózkodott az épületben. Mikor kezdődött el a nagypolitika szintjén, hogy őt valamiképpen elmozdítsák onnan, s az érdekelteket milyen meggondolások vezették? Az egyezkedésben – amelyből Mindszentyt tulajdonképpen kihagyták – a Vatikán és az Egyesült Államok mellett az orosz direktívák alapján eljáró magyar kommunista hatalom vett részt. Közben bevontak olyan személyeket is – különösen a vége felé – mint például Franz König, bécsi bíboros-érsek. Soós Viktor Attila egyháztörténész a rendelkezésre álló dokumentumok alapján – mert kiderül, jó néhány dosszié létezéséről tudunk ugyan, de mégsem tekinthetünk beléjük – a következőket mondja erről.
A történész félrabságnak szokta nevezni Mindszenty bíboros amerikai követségen töltött tizenöt esztendejét. „A külvilágtól elzárva, egy másik ország védelme alatt élt, ugyanakkor a követségnek valamiképpen együtt kellett működnie a magyar államhatalommal, Mindszenty jelenléte így a kezdetektől problémát jelent az Egyesült Államok számára.”

Szüret

2012-10-29 Szerző: Horányiné Perity Márta

Felkészülő

A hagyományőrzés nem más, mint az értékek megőrzése. Idővel eljutunk oda, hogy csupán a könyvekből, régi fényképekről, filmekből tudjuk elmesélni az utókornak, hogyan zajlottak régen a nagy családi események. Pedig azt a hangulatot, izgalmat, amit egy nagy lakodalom előkészületeiből érzékelt a gyermek, nem lehet szavakkal átadni, ahogyan lehetetlen elmondani azt is, milyen volt a falusi búcsú ünnepi asztala vagy a szentmise a templomok névnapján. Hát még a disznóvágás mulatságosabbik része! Ritkán lehet hallani a gyerekektől szüreti élménybeszámolót is. Pedig az ősz igen gazdag a termények betakarításakor.

Kiközösítés „Vörös ember

2012-10-29 Szerző: Mihályi Anikó

Felkészülő

egy se jó”– hangzik a kemény ítélet Mikszáth Szent Péter esernyője című regényében. A mondatnak a vörös hajú Gregorics Pál életében súlyos következményei lesznek: hiába próbál jót tenni, adományokkal segíteni a rászorulókat, kiközösítik őt a besztercebányaiak, így egész életét zárt világban, többnyire házán belül éli.
Amikor a hetedik osztályosokkal erről a regényről beszélünk, saját előítéleteinkre is rápillantunk. A gyerekek is benne élnek a világban, érzékelik a társadalom különböző rétegei közötti feszültségeket. A különféle helyekről – akár otthonról – hozott kirekesztő sztereotípiákról ilyenkor őszintén tudunk beszélgetni.

Ovisok missziója

2012-10-29 Szerző: Nagy Enikő

Programsorozat katolikus óvodáknak a hit évében

Katolikus óvodáknak hirdetett féléves programsorozatot a hit éve alkalmából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI). Gyermekek, szülők és óvodai munkatársak együtt vesznek részt a havonta megrendezett programokon, amelyek között kirándulás, vándorbiblia-olvasás, szentírási történet dramatizálása, rajzolás és esszéírás is helyet kapott. A sorozat végén a résztvevők elkészítik képeikből, beszámolóikból albumaikat, hogy 2013 májusában a katolikus óvodák szakmai konferenciáján bemutassák azokat. Az ovisok missziójáról Grolyóné Szabó Éva óvodaszakértőt kérdeztük.

Látás ajándékba

2012-10-29 Szerző: Kiss Péter

Szemüveg hajléktalanoknak – A Magyar Máltai Szeretetszolgálat programja

Budai ősz. A Máltai Szeretetszolgálat Feszty Árpád úti intézménye előtt kisebb csoportokban várakozó emberek lesik az esőt az eresz alól. „A szemüvegek megérkeztek!” – olvassuk a feliratot a bejáraton.

Nemsokára egy apró szobába vezetnek be bennünket, ahol már az asztalra készítették a szemüvegtokokat. Heten-nyolcan állnak benn, kissé félszegen. A negyvenhét hajléktalan ember közé tartoznak, akiknek mára készült el a szemüvegük. Szalai László szemész, a szeretetszolgálat orvos-csoportjának vezetője várja őket, kedvesen, de hozzájuk hasonlóan kissé zavarban. „Ezeket a szemüvegeket most a látás hónapja alkalmából adjuk át, de egész évben várjuk a hajléktalan rászorulókat budai szemészeti rendelőnkben, vagyis nem csupán kampányszerű eseményről van szó” – mondja.

A megújulás örömével és felelősségével

2012-10-29 Szerző: Bókay László

Beszélgetés Erdő Péter bíborossal a püspöki szinódusról, a hit évének várható gyümölcseiről

– Bíboros Úr! XVI. Benedek pápa püspöki szinódust hívott össze, melynek témája az új evangelizáció. Európában élve és a világot szemlélve nem inkább újraevangelizációról kellene beszélnünk?

– Az új evangelizáció fogalmát nem most találták ki. Boldog II. János Pál pápa már használta ezt a kifejezést, több beszédében leírást, meghatározást is adott róla. XVI. Benedek pápa nagy elődje sem újraevangelizálásról beszélt. Többször hivatkozott az egyház történelmi múltjára, s kiemelte: az evangelizálás örök feladat, melyet most újult erővel kell végeznünk.

Keresztény létünk egyik alapvető eleme a hit átadása. A szinóduson több felszólalás is elhangzott ebben a témában. Az egyikben arról volt szó, hogy az Apostolok cselekedetei leírja az első jeruzsálemi keresztény közösséget. Nekik egy volt a szívük, a lelkük, rendszeresen összejöttek, együtt imádkoztak, összegyűltek Eucharisztiára. Élet volt bennük, ettől virágoztak, ebből táplálkoztak. Életre fakadt a közösség, amelynek minden egyes tagja érezte a felelősséget a hit továbbadására. Az Apostolok cselekedeteinek leírása is bizonyítja, hogy nem csupán őriznünk kell a hitünket, nem csupán jól kell éreznünk benne magunkat, hanem örömhírként tovább is kell adnunk. Az első keresztény közösségeket ez az öröm jellemezte. Az új evangelizáció azt jelenti: megújult örömmel minden egyes kereszténynek felelőssége az evangelizáció.