Ovisok missziója

– A katolikus óvodáknak missziós hivatásuk van: küldetésük, hogy a gyermekek lelkében mustármagot vessenek el, amelyből kivirágozhat a hit. A gyermekeken keresztül a szülők is megszólíthatóvá válnak, többen ugyanis nem gyakorolják a vallásukat. A gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően a hit évében olyan programsorozatot állítottunk össze, amelyben a szülők is részt vehetnek. A hit megélése, elmélyítése és továbbadása mellett tehát a gyermek-szülő-pedagógus közösség is épülhet, formálódhat. Az ország százhuszonöt katolikus óvodája közül több is jelentkezett a programokra, amelyek egyfajta vázat képeznek, s az intézmények maguk töltik meg őket tartalommal. Csupán elindítani szerettünk volna valamit, amit aztán továbbgondolhatnak, helyi sajátosságaikkal gazdagíthatnak az egyes intézmények.


Tehát a gyermekek evangelizálhatják a szüleiket. De vajon egy négy-öt éves kisfiú, kislány mit adhat át a maga kis hitéből az édesanyjának, édesapjának?

– Elmesélek egy történetet. Az anyuka katolikus óvodába szerette volna íratni a gyermekét, az apuka azonban húzódozott. Végül mégis az anya akarata győzött, s a kisfiú bekerült az óvodába. Egyik este a gyerek leültette a szőnyegre a plüssállatait, s eljátszotta azt, ami az óvodában reggelente történik. Szobája ajtaja nyitva maradt, s apja éppen arra haladt. Kíváncsi volt, mi történik odabent, ezért bekukucskált, s figyelte a fiát, aki nem vette észre őt. A kis Peti imádkozni kezdett: édesanyjáért, édesapjáért, testvéréért, noha még nem is volt neki. Az apuka könnybe lábadt szemekkel ment az anyukához a konyhába, s így szólt: „Tudod, az ötéves gyermekem sokkal értékesebb, mint én, mert ő minden egyes nap imádkozik értem, de én még sohasem imádkoztam érte…”

Egy barátnőm gyermeket vár. Megvannak az alapvető emberi értékei, de nem keresztény, s azt vallja, kisfiát sem keresztelteti meg, hadd döntse el ő maga, szeretne-e hinni, nem erőltet rá semmilyen vallást, világnézetet.

– Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvodák alapítója szerint a korai nevelés a legfontosabb, hiszen mindaz, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére. A hitre, a vallásos életre nevelés ezért is kiemelkedően fontos gyermekkorban. A szülők felelőssége, hogy gyermekeiket a hit útján elindítják-e. Ám a korintusiakhoz írt első levél szavaival: nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, csupán Isten, aki a növekedést adja. Ahogyan a gyermek, úgy a hit is Isten ajándéka.

Nyilván mesékkel, játékokkal igyekeznek közelebb vinni a hitet az ovisokhoz. De mit tehetnek annak érdekében, hogy Jézus ne csak mesefigura, a vasárnapi mise pedig ne csupán szokás maradjon?

– A mese, az mese, a bibliai történet meg bibliai történet. Óvodapedagógusaink figyelnek a különbségre. S minden katolikus óvodában vannak úgynevezett csendes percek, amikor a szőnyegre letelepedve a csoport imádkozik, énekel. „Szívből kérlek, Istenem, ma egész nap légy velem. Segíts meg, hogy jó legyek, mindenkivel jót tegyek. Ha rám nézel e napon, öröm legyen arcodon” – szól az egyik ima. Szeretnénk, ha az imádságot nem úgy mondanák a nagyobbak, mint egy verset, hanem átélnék, átéreznék. Kiscsoportosokkal még nem vetünk keresztet, nekik csak azt tanítjuk meg, hogyan tegyék szépen össze a kezüket. Az ima és az éneklés után egy-egy történettel ismerkedünk meg, amely a barátságról, a jóságról vagy a szeretetről szól, s az adott napon ennek megvalósulására ügyelünk. Például ha valaki meglöki kicsi társát, beszélgetünk vele: „Emlékszel, miről volt szó ma? Menj oda, kérj bocsánatot, simogasd meg!” Katolikus iskolák tanítói szerint a katolikus óvodából érkező gyerekek segítőkészebbek, figyelmesebbek, hitbeli és erkölcsi értékekkel rendelkeznek. A gyermekek katolikus nevelése elsősorban a család feladata, az óvoda pedig segíti a szülőket ebben.

Fotó: Kissimon István