Látás ajándékba

A legerősebb, tizenhat dioptriás szemüveget Ádám Jenő Tibor kapja, aki a Vár oldalában, sátorban lakik, és huszonhétezer forintos segélyből tengődik. Már kisgyermekként is erősen rövidlátó volt, az előző szemüvege – meg is mutatja – 14,25 dioptriás. Erősebbet ugyanis akkor nem tudott csiszoltatni az optikus. – Ez a lencse egyedi gyártású, Franciaországban készült – tudjuk meg Szalai Lászlótól. – Költsége tetemes, egy jól kereső ember számára is megterhelő, hatvan-nyolcvanezer forint lenne. Mi térítésmentesen biztosítjuk a szemüvegeket ügyfeleink, ezúttal a szeretetszolgálat közmunkaprogramjában részt vevők és lakóink számára. Fontos, hogy jó szemüvegük legyen, akár a tájékozódási képesség, a munkavállalás vagy a művelődés szempontjára gondolunk. Örömmel tapasztaljuk, hogy mindenki meg is becsüli, akinek elkészíttetjük.


Amit itt látnak most, csak a jéghegy csúcsa – folytatja a szemész. – Az elmúlt három évben körülbelül kétezer-ötszáz szemüveget készíttettünk el, a többségüket gyerekek számára. Orvos-csoportunk, amely eredetileg katasztrófa sújtotta területekre készült, az utóbbi években Erdély és a magyar vidék „katasztrófa sújtotta” vidékeit, szegregált térségeit látogatja. Csángóföldön és nyolc magyarországi kistérségben végzünk – a szeretetszolgálat programjához kapcsolódva – komplex szűréseket. Újabban az a trükkünk, hogy ugrálóvárral érkezünk, hogy sokkal vonzóbbak legyünk a gyerekek számára. Két ugrálás között, „mellékesen” a mi sátrunkba is beugranak egy kis vizsgálatra, sőt, nemegyszer még fogorvosi kezelésre is. Tapasztalataink szerint tizenöt százalékuk látáskorrekcióra szorul. Ha nem kapnak szemüveget, könnyen válhatnak tompalátóvá, ami azt jelenti, hogy hiába korrigálják később a szemproblémát, az agy képtelen alkalmazkodni, megtanulni, hogyan kellene feldolgoznia a kapott információkat. Sajnos a gyerekek háromnégy százalékánál már ezzel a visszafordíthatatlan károsodással szembesülünk. Mindent el akarunk követni, hogy a minimálisra szorítsuk az ilyen esetek számát, mivel a gyerekek sorsát determinálja, ha nem látnak rendesen, és emiatt lemaradnak a tanulásban. Más bajokkal is jócskán szembesülünk: a leggyakoribbak a hiányos, zsírcentrikus táplálkozással összefüggő káros következmények. Arra törekszünk – s ez indította el a gyermekeknek szánt szemüvegprogramot is –, hogy „nyomot hagyjunk”, hogy ne csak diagnosztizáljuk a bajt, hanem már a terápiába is belekezdhessünk. Próbálunk hozzájárulni a szemléletváltáshoz, ezért dietetikusokkal együtt megyünk, és előadást tartunk az egészséges táplálkozásról. Fogkefét, fogkrémet is viszünk, és megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan kell fogat mosni, de főleg azt hangsúlyozzuk, mennyire fontos, hogy egyáltalán mossanak fogat. A szerencsésebb régiókban élők el sem tudják képzelni, hogy Magyarország bizonyos települései, térségei mennyire magukra hagyva élnek. Vidéken több ezer gyermek- és háziorvosi praxist nem töltenek be, vagyis nincs orvos a környéken. S mivel rettenetesen szegények az emberek, nem tudnak elutazni az orvoshoz, ha pedig nagy nehezen mégis elkerülnek hozzá, nincs pénzük kiváltani a felírt gyógyszert. Ezért életbevágó, hogy minél több helyre eljussunk. És ezért igyekszünk azonnal segíteni minden bajon, amin lehet. Szerencsére a máltai szeretetszolgálat szociális munkásai sok szegregált településen jelen vannak, és szólnak, ha valaki a segítségünkre szorul.

Vigasztalanul esik az eső. Egy darabig várunk, hátha alábbhagy, de húsz perc után kiderül, hiába. Ez a kitartó, őszi fajtából való. „Nagyon beázott a sátram az éjjel” – panaszolja Ádám úr, amint elhalad mellettünk, és átható pillantást vet ránk új szemüvege mögül.

Fotó: Kissimon István