Örömhirdetés – ma

Ha – akadémiai helyesírással – azt írom, kiber, talán sokan nem is sejtik, mire gondolok. Ellenben ha angolosan vetem oda: cyber, máris kezdjük kapiskálni a dolgot. A görögöknél a kübernetész a hajózásban járatos embert jelölt. William Gibson regényében, a Neurománcban olyan jövőről ír, amelyben az ember agya (központi idegrendszere) közvetlenül kapcsolódhat a kibertérhez (ez a szerző által alkotott szó), vagyis a számítógépes hálózat „hajózható”, „szörfölhető” jelképes teréhez. Idővel a szaknyelv átvette e szófordulatot, s kialakultak olyan összetételek is, mint a kibertársadalom, -kultúra, -terrorizmus, -gyerek.

Úgy tűnhet, napjainkban még távol járunk a Gibson-féle jövőtől. Valós emberekként lépünk fel a világhálóra, ott létrehozzuk felhasználói profilunkat, megkeressük ismerőseinket, az internetnek hála, nem felejtjük el a név- és születésnapjukat, könnyen megtaláljuk elérhetőségeiket, begyűjtjük a minket érdeklő információkat. Mennyivel egyszerűbb így az élet!

A hét kérdése

November elején, amikor a hőmérséklet napi rendszerességgel fagypont alá süllyed, fokozott figyelemmel fordulhatunk hajléktalan, rászoruló embertársaink felé. Ez a kijelentés sajnos évről évre időszerű, és rendszerváltás utáni társadalmunk egyik állandó, megoldatlan nehézségére emlékeztet. Vecsei Miklós szociálpolitikust, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét a téli hónapokban időszerű feladatokról kérdeztük.

– Hogyan sikerült a Magyar Máltai Szeretetszolgálat felkészülése a most beköszöntő hideg téli időszakra?

– Hónapok óta készülünk a téli krízisidőszak feladataira, és folyamatosan egyeztetünk a részletekről a rendőrséggel, a közterület-felügyelettel. A szeretetszolgálat intézményeiben elérhető kétszáz állandó férőhely mellé ezekre a hónapokra újabb száztíz létesül, szükség esetén azonban más intézményeink is befogadják a kihűléssel fenyegetett embereket, például az országos központ kiállítótermében is elhelyezhetünk húsz ágyat. Munkába állt a krízisautó, amelyet napi huszonnégy órában elérhető diszpécserszolgálat riaszt a bejelentések alapján. A budai oldalon kilenc utcai gondozó szolgálatunk dolgozik, mozgó orvosi rendelőnk mindennap felkeresi az utcán élő embereket, huszonnégy órás egészségügyi központunk pedig a hajléktalan emberek háziorvosi rendelőjében fogadja a betegeket. Mobil tüdőszűrő állomásunk folyamatosan járja a várost. Különleges téli ellátásunk a teajárat, amely nemcsak helybe viszi az ételt, hanem arra is lehetőséget ad, hogy szociális munkásaink és orvosaink az intézményi ellátást elutasító hajléktalan emberekkel is rendszeresen találkozzanak, és lépésről lépésre haladva az utcai életforma feladására motiválják őket. Mindez együttesen napi ezerötszáz találkozást jelent. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nagyszámú hajléktalan emberről gondoskodik az ország számos településén, meghatározó szerepet tölt be a hajléktalanok ellátásában többek között Veszprémben, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden, Esztergomban, Mezőkövesden, Hatvanban és Sátoraljaújhelyen.

Jó néhány éve valahol valakiknek szóvá tettem, milyen nevetségesen visszatetsző, hogy már november elején kapni lehet a boltokban csokimikulást és -krampuszt, sőt, karácsonyfára való szaloncukrot és habcsókot is. Aztán elkezdtem figyelni, hogyan játszik rá egyre inkább a kereskedelem a közízlés még erőteljesebb kificamítására ebben a tekintetben (is). Mind reménytelenebbül látom, hogy a portékájukat kínálók nem ismernek határt. Úgy tűnik, a polcok között szinte állandóvá igyekeznek tenni a vásárlók számára az ünnepvárás érzését. Még kiábrándítóbb, hogy ehhez a „bulihoz” megtalálják a vevőket is, akik felülnek az olcsóság szlogenjének, noha az utolsó pillanatokban sem lenne drágább semmi, ahogyan azt évről évre megtapasztalhatjuk. S akkor még messze nem a lényegről beszéltünk, hiszen nem az ár-érték arány itt a fő kérdés, hanem egy érzés, a csendes készülődés érzésének megcsúfolása.

Kétezer éves története alatt sok jeles napja volt Esztergomnak. Éltek itt kelták, rómaiak, ostromolták tatárok és törökök, visszafoglalták császári csapatok. Ágyúkkal földig rombolták, s az újjáépítők elfedték és elfeledték korábbi szépségeit. Volt az ország fővárosa, és lett egyházi központja. Várában született első szent királyunk, és falainál halt meg Balassi Bálint. Alkottak benne francia kőfaragók királyi költségre, és feltételezések szerint Sandro Botticcelli díszítette egyházi megbízásból. Kiemelte jelentőségét a Duna, és elvesztette erejét a szocialista körzetesítés miatt. Siratta és ünnepelte a hídját. Megszenvedte a trianoni szétszakítottságot, és igyekezett törődni a párkányi oldalon maradt családtagokkal. Látta a lefüggönyözött autóban a letartóztatott Mindszenty Józsefet, és befogadta a holtában hazatérő hercegprímást. Pápajelöltként útnak indította Rómába Bakócz Tamás érseket, és vendégül látta II. János Pált.

Halottak napját követően – amely amúgy is megrendítő ünnep, a halloween-őrület ellenére –, mécsesek vittek fényt a játszótéri sötétségbe. Ott gyúltak apró lángok, ahonnan örökre eltűnt egy tizenegy esztendős felsőmocsoládi kisfiú. Megrendült családok gyűltek össze gyerekeikkel Kaposváron, hogy fiatalok gyűrűjében emlékezzenek erre a kék szemű, kópémosolyú kiskamaszra, akit különös kegyetlenséggel öltek meg, és földeltek el immár előzetes letartóztatásban lévő, feltételezett gyilkosai. E parányi fények a lelkiismeret lángját is fellobbantották sokunkban. A néma gyász tiltakozás és mozgósításra való felhívás is egyben; tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy minél kevesebb áldozatot szedjen a gyilkosokban „munkálkodó” sátáni erő.