Van még jó hírünk
Az aracsi pusztatemplom különleges műemlék – nemcsak azért, mert a Délvidék egyik legkorábbi építészeti emléke, de azért is, mert a kilencvenes évektől a vajdasági magyarság szimbólumává, nemzeti zarándokhelyévé lett.
Taizéi találkozó Rómában – Alois testvér levele Afrikából
A Roger testvér által alapított taizéi közösség ma is minden év végén nemzetközi ökumenikus találkozót szervez egy-egy európai nagyvárosban. E találkozók középpontjában a kiengesztelődés áll, illetve a nemzetek közötti bizalom és párbeszéd erősítése. A mostani összejövetelt Rómában tartották, december 28. és január 2. között. A taizéi közösség a római egyházmegyével közösen készítette elő az eseményt, amely több tízezer fiatalt gyűjtött egybe. A „bizalom zarándokútjának” ezen az állomásán sok száz magyar fiatal is jelen volt: elzarándokoltak az apostolok sírjához, a katakombákba, és közösen imádkoztak XVI. Benedek pápával.
Bízzuk újra életünket Krisztusra: így hangzik a keresztények B. ú. é. K. köszöntése december végén, január elején. Talán ez a legnagyobb feladatunk és az egyetlen reményünk: hittel rábízni magunkat. De gondoljunk bele, milyen nehéz elszakadni attól a gondolkodástól, hogy én formálom a sorsom, saját erőmmel alakítom a karrieremet, gondoskodom magamról, a családomról. Az erős és egészséges ember kultuszát hirdetik a reklámok is, a magabiztosan mosolygó emberét, akinek nem kell segítség, mert megáll a maga lábán. Mindannyian szeretnénk egy kicsit ilyen erősnek látszani, és elrejteni mások elől esendőségünket.
XVI. Benedek pápa a javak megosztásáról és az ajándékozás logikájáról
A pápa január elsejére, a béke 46. világnapjára írt üzenete rövid szintézise az egyház társadalmi tanításának, továbbá kézikönyv a katolikusok társadalmi és politikai szerepvállalásának gyakorlásához. A szentatya a nyolc boldogság programját kínálja fel a világban dúló rosszal szemben, amelynek újabb és újabb megnyilvánulásai a véres konfliktusok, a háborús fenyegetések, a feszültségek és az ellentétek. Ezek okai a gazdagok és a szegények közötti egyre növekvő különbségek, az önző és individualista gondolkodásmód, valamint a féktelen pénzügyi kapitalizmus. A nemzetközi terrorizmus és bűnözés különféle formái mellett a békét veszélyeztetik azok a fundamentalista és fanatikus irányzatok is, amelyek kiforgatják lényegéből a vallást, mely eredendően arra hivatott, hogy elősegítse az emberek közötti kapcsolatokat, a közösség létrejöttét és a megbékélést. Továbbra is fennáll az éhínség drámája: az élelmezési válság sokkal súlyosabb a pénzügyi krízisnél – hangsúlyozza a pápa. Egyre gyakrabban sérül a vallásszabadság. Sajnos napjainkban az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező országokban is megsokszorozódnak a vallási türelmetlenség jelei, különösen a keresztényekkel szemben.
Januárban indultunk el, és júniusban indultunk be a Facebookon, miután kiderült, hogy egyre többen szeretnék ott is olvasni az írásainkat. Azóta rengeteg visszajelzést kaptunk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a Facebookon leglelkesebb híveink a harmincasok és a negyvenesek, hogy ott sokukkal találkozhatunk rendszeresen, míg korábban csak sejtettük, hogy idősebb olvasóink mellett ők is erősen érdeklődnek irántunk. Köszönjük a sok hozzászólást, biztatást, javaslatot! Kérjük a kedves Olvasókat és lájkolókat, maradjanak velünk továbbra is: a nyomtatott hetilappal és a Facebookon egyaránt várjuk Önöket 2013-ban! Az alábbiakban azt a három bejegyzésünket mutatjuk be, amelyek a legtöbbek tetszését nyerték el idén.
Ha idegen földön járok és betérek egy-egy katolikus templomba, mindig magával ragad egyházunk egyetemessége. Az idegen nyelvet hallgatva eszembe jut: a világ bármely táján, még a legeldugottabb afrikai falvacska kápolnájában is, aznap ugyanazt az evangéliumi részt olvassák fel, mint amely például Rómában is elhangzik. Azonosság a sokféleségben – gondolom ilyenkor. Az azonosság mögött tehát a sokszínűség rejlik. A népek szokásai, kultúrája más és más, melyet akár a határtól csak néhány lépést haladva is átélhetünk.
Számtalan olyan hagyományunk van – kezdve a bejglitől a karácsonyfa-állításon át a betlehemig –, amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egyházban mindenhol ismertek. Pedig ez nem így van. Elég csupán a szintén keresztény Olaszországot felkeresnünk, hogy az egységben megláthassuk a különbözőséget is. Három magyar édesanyát, három olasz férj feleségét kértem meg, hogy meséljenek az olasz karácsonyról, s mondják el, miként tudják „ötvözni” a magyar és olasz hagyományokat.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy réges-régi, rozoga könyvespolc. Ennek a könyvespolcnak a könyveit már régen nem olvasta senki, vastagon állt rajtuk a por. A polcok szélein egész kiállítás volt rongyos csipketerítőkből, törött porcelánokból, leszakadt gombokból, régi fényképekből – volt ott minden, amiről a polc gazdái, egy öreg néni és egy öreg bácsi azt gondolták, egyszer még talán jó lesz valamire. És ott, a legfelső polc szélén lakott egy kicsike csengettyű. Valamikor régen vele csengettek karácsony estéjén, az ő ezüst hangjára futottak be a gyerekek a gyertya- és mézeskalács-illatú szobába, ahol a karácsonyfa alatt titokzatos csomagok hívogatták őket. S valamennyien együtt énekeltek a kis csengő szavát követve.