„Ne félj, csak higgy!”

 

Fogalmam sincs, miért éppen idén terjedhetnek ennyire hatékonyan az efféle hírek, miért adnak nekik hitelt annyian. Csak csodálkozom. Én egy pillanatig sem hittem el, hogy éppen most lenne a világvége, hiszen Jézus szerint „nem tudjátok sem a napot, sem az órát”. Az egész felhajtás mögött talán kereskedelmi megfontolás húzódik meg, amelynek az a célja, hogy riadalmukban jól bevásároljanak az emberek.


 

Teodóra

Biztos vagyok benne, hogy fel kell készülnünk, mert egyszer valóban vége lesz a világnak. De abban is csaknem száz százalékig biztos vagyok, hogy nem most. Miért éppen most lenne? Nehéz kérdés ez, mert egyszerre nyilvánvaló, hogy végső soron számítanunk és várakoznunk kell rá, de az is, hogy nem ijedezhetünk állandóan. A félelem éppen a hitetlenség jele lenne. A hívő embernek józan mértéktartással kellene viszonyulnia ehhez a kérdéshez. Időnként természeti katasztrófák hírét halljuk, és ez mindenkit félelemmel tölthet el. Anyukámmal gyakran beszélgetünk a sok-sok szorongató, félelemkeltő hírről, amelyről naponta tudósítanak a neten, a tévében. Ő ilyenkor gyakran elmondja: az aggodalmak ellen az ima fegyverez fel. Noha tudom, egyszer vége lesz a világnak, én arra készülök, hogy egyszer férjhez megyek majd, és szép családom lesz.

Ifj. Kosinszky Miklós

Ez az egész pánik csak tudatlanságból fakadó babonaság. Az internetes és lapokban terjedő bulvárhírek kiválóak arra, hogy felhecceljék azokat az embereket, akik hajlamosak ilyesmiknek hitelt adni. Tanár vagyok, de a diákok körében szerencsére semmi jelét nem tapasztaltam hasonlóknak, pedig biztosan megkérdeznének, ha ez foglalkoztatná őket. Sőt, egyáltalán senkivel nem találkoztam még, aki a közeli világvégét vagy valamilyen katasztrófát várna. A történelem folyamán már sokszor és sokan terjesztették, hogy most aztán csakugyan vége lesz a világnak, de eddig még soha nem jött be a jóslat. Isten a rosszból is képes jót kihozni, így ez a félelem egyeseket talán fogékonyabbá tehet a hitkérdésekre. Szokták mondani, hogy úgy kellene élnünk, mintha bármelyik napunk az utolsó lehetne, hiszen a halál mindannyiunknak a „saját világvégénk”. Igaz ugyan, hogy bármikor meghalhatunk, a „normális” mégis az, hogy azzal számolunk: ez időskorunkban várható.

fotó: Kissimon