Azután fejedre kötötted a kendőt,
és többé nem mosolyogtál.
Születésnapom volt,
kukoricát pattogtattál,
és éjfélig vártunk Jézusra.
Álomba forgatott a szomorú Hold,
másnap azt mondtad:
a havat ő hozta,
s én nem mertem játszani,
ha hozzá értem, elolvadt.
Téli csendet hoz a szél,
kiürített hajnalt.
Vasárnap, ha eljönnél,
láthatnád az angyalt.
Három napja etetem,
kásás hóval, faggyal,
éjszakára befedem
liliomos ronggyal.
Felsír, mint ki idegen,
retteg, hogy megszeretem.
Éjszakáink mint téli temetők
várják a havazást.
Keresetlen szavakat pattogtat
karácsonyra éhes szánk.
Árvaságunk nagyobb, mint hazánk.
Itt hányódik hosszú délután a köd,
szürke szárnya a Fogaras alján.
Hány esztendeje hosszabbodik korán
megkezdett imám,
s be messze távolodott Názárettől
a vattapamacs az ezüst fenyőfán.
zord förgeteggel
zúdult ránk a hó
mintha a világ vége
jönne ítélettel
elhalkult tankok alatt
nyögött az erdő
recsegett háztető
diófa- és rózsaág
Magamban mint porszem
Földünk hontalanja
Állok védtelenül
És mégsem egyedül
Trónod előtt Uram
Fölajánlom magam
Megtelik lelkeddel
Veled egylényegű
Elindulsz keresni
Eltűnő múltadat
S leendő magadat
Megtalálod Isten
Jézus és Szent Lélek
Örök háromságát
S az isteni Anya
Mária virágát
Általunk csak Te cselekszel
Szavaimban Te létezel
És mi most is Benned vagyunk
Titkod őrzi minden dalunk
Egyszerre vagy Atya, Fiú
Fűben-fában lakó Lélek
Benned élek, Te bennem élsz
Téged félve soh’sem félek
János óvatosan vezette Opeljét a hókásás úton. A mögötte jövő Mercedes rádudált, villogtatta lámpáit, sürgette, hogy gyorsabban hajtson. János már megtapasztalta a havas út hátrányát. Néhány éve éppen egy lejtőn haladt, amikor a hó alatt megbúvó jégen megcsúszott a kocsija. Csupán a szerencséjének köszönhette, hogy az úton perdült meg vele, s nem zuhant az árokba. Lehúzódott az út szélére, hagyta előzni a Mercedes vezetőjét, aki – amint elhaladt mellette – szitkozódva ordította, hogy ne pazarolja az ő idejét. János úgy tett, mintha nem hallaná, mit kiabál, pedig legszívesebben figyelmeztette volna a Lassan járj, tovább érsz! közmondásra. Bekapcsolta autórádióját. Haydn Esz-dúr szimfóniája szólt. Már elmélyült a zene hallgatásában, amikor az előtte vonuló autócsorda fékezett, majd megállt. Az emberek kiszálltak autóikból, s türelmetlenül nézegettek előre. János lehúzta kocsija ablakát, s hallotta, amint egymásnak kiabálják: a hajtűkanyarnál karamboloztak.