Gyerekszáj

Köszönjük Olvasóink leveleit, amelyek közül szerkesztőségünk hétről hétre válogathatott. Mindegyik mondás kedves volt és lelket simogató. A teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk csokorba az év „terméséből” néhányat. Ezekkel a gyermeki hitet, érzékenységet és derűt tükröző kincsekkel kívánunk áldott karácsonyt minden Olvasónknak.

Gyermeki, tiszta logika

Karácsony közeledtével a fiatal édesapa igyekszik kellően felkészíteni négyéves kislányát, hogy az angyalok, akik a karácsonyfát hozzák, nem testi lények, tehát nem láthatók. December 24-én késő délután a kislány kérlelni kezdi apját: „Apu, menjünk ki az udvarra!” Az apa értetlenül fogadja a kérést: „Hiszen sötét van odakint, hideg is van, miért mennénk ki?” A kislány azonban továbbra is sürgeti: „De menjünk ki, menjünk ki!” Az apa kérdezi: „De miért kellene kimennünk ebben a hidegben?” A kislány: „Szeretném látni, hogyan hozzák az angyalok a karácsonyfát.” Az apa még nyeregben érzi magát: „Hiszen megbeszéltük, hogy az angyalok lelkek, és így nem láthatjuk őket!” A kislány higgadtan érvel: „De a karácsonyfák nem lelkek, azokat lehet látni.” Az apa megszólalni sem tud. Leesett „a lováról”, mint Saul a damaszkuszi úton.

Oláh Miklós

Ünnepi asztal

Diós kalács

A decemberi ünnepnapok hagyományosan fontos része a bőséges, közös étkezés. Ilyenkor még a legszegényebb családok is igyekeznek gazdag asztalt teríteni, és a tradíciók ma is meghatározzák, milyen ételeket fogyasztunk. E szokások gyökerei sokszor még a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza. Miután a IV. században a Római Birodalom területén Urunk születésének emléknapját december 25-ére, az ősidők óta megült téli napforduló idejére tették, a keresztény ünnepbe természetes módon beépültek a pogány hagyományok.

Betlehem varázsa fába faragva

Móser Ernő fafaragómester műhelyében jártunk

Paneltömbök, egy forgalmas többsávos főút és egy szakadatlanul nyitva tartó jókora hipermarket szomszédságában él és dolgozik Tatabányán Móser Ernő fafaragó. Alsógallai otthona s különösen annak műhelye mégis olyan érzetet kelthet a vendégben, mintha nem is egy nagyvárosban járna, hanem mondjuk egy faluszéli házikóban, netán egy tanyán, esetleg valami kies táj hegy-völgyei között megbúvó menedékhelyen. Valahol az Isten háta mögött, egyúttal mégis a teremtő tenyerén, elvonult békességben.

Magasztossá tett élmények

Keresztény hagyományok a festészetben

A XIX. század végén a költők, a prózaírók és a festők egy része az impresszionisták látható világánál mélyebb valóság kifejezésére törekedett. A titokzatost, a képzeletbelit hangsúlyozták, el akartak távolodni a pusztán csak érzékelésen alapuló látványtól, tagadták a racionalitás egyeduralmát. Felfigyeltek az iparművészetre is, amely az úgynevezett magas művészet mellett sokáig másodrendűnek számított. Megjelentek az örvénylő organikus formák, a természetből vett stilizált motívumok bútorokon, faliszekrényeken, kerámiaszobrokon, paravánokon.

Vazul január 2.

A hét szentje

Az év kezdetén az egyház elénk állítja a nagy keleti egyházatyákat. Az ökumené hónapjában ők emlékeztetnek bennünket arra, hogy mindannyian egy tőből sarjadunk. S az év eleji újrakezdésre sarkalló érzések közepette azt is megmutatják, hogy bár fordul az idő kereke, van, ami változatlan.

Az egyházatyákról kissé talán idejétmúlt tanításokra is asszociálhatunk, amelyek nem adnak válaszokat a XXI. század kérdéseire. Ám ha jobban elmélyedünk a nagy egyházatyák életrajzaiban, rá kell döbbennünk, milyen modernek is voltak ők.

Szűz Mária istenanyasága

Görögkatolikus lelkiség

Bizonyára sok családban él még az a szokás, hogy a születésnapon nemcsak a gyermeket, hanem édesanyját is felköszöntik. Görögkatolikus egyházunk mindenesetre megőrizte ezt az ősi hagyományt: a Születés ünnepéhez kötődve, karácsony második napján Jézus Krisztus édesanyját, Szűz Máriát ünnepeljük. Ilyenkor az ő istenanyaságáról emlékezünk meg. Nem szokatlan ez egyházunkban: szeptember 9-én Joákimról és Annáról, Szűz Mária szüleiről, december 9-én, a Szeplőtelen Fogantatást követően pedig a szent életű Annáról, Mária édesanyjáról szólnak liturgikus szövegeink.

Ünnep az életünkben

Szerzetesség és liturgia

A II. vatikáni zsinat óta szívesen nevezzük liturgiánkat ünneplésnek (celebratio). És valóban, a liturgia ünnepet teremt az életünkben.
Minden ünnep megtöri az idő kérlelhetetlen körforgását. Ilyenkor időt hagyunk arra, ami számunkra lényeges: Istenre, embertársainkra, akiket szeretünk, akikkel egy közösségbe tartozónak tudjuk magunkat. Figyelmünket olyan eseményekre fordítjuk, amelyek hitünk szerint döntő befolyással voltak életünkre, s amelyeknek még ma is érezzük hatását.

Ahogy Isten szeret Lk 2,41–52

A Biblia üzenete

Az a szülő, aki már megélte, mit jelent egy bevásárlóközpontban, nagy tömegben egy pillanatra szem elől téveszteni a gyermekét, megérti a féltést és szorongást, amelyet Mária és József érezhettek, amikor nem találták Jézust a hazafelé tartó zarándokmenetben. Három napig keresték, mire ráakadtak Jeruzsálemben, a templomban. A szülői szeretet háromnapos keresztre feszülése volt ez.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.