Közös idő

Felkészülő
Játszani, beszélgetni, olvasni, a világot együtt felfedezni – a gyerekek a családi együttlétekből, közös tevékenységekből tanulnak a legtöbbet. A közösen eltöltött idő erősíti meg leginkább szülő és gyermek kapcsolatát. Erre a mintára épül minden későbbi kapcsolat. Egy „átlag magyar gyerekkel” egy „átlag magyar szülő” a statisztika szerint naponta átlagosan csupán hét percet foglalkozik. A legtöbb gyerek és fiatal nagyon szeretné, ha szülei több minőségi időt töltenének velük.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

A közös időtöltés nem feltétlenül jelent drága tevékenységet. A gyerekek igen nagyra értékelik például a családi kirándulásokat vagy kerékpározást, ahogy a közös hobbikat is, s a hétköznapokban is igénylik a rájuk szánt időt és figyelmet. A kellemest a hasznossal összekötve az otthoni házimunkákat is lehet együtt végezni. Ami – ha nem terhes kötelességként fogjuk fel – akár élvezetes is lehet. Különösen, ha egészen kis gyermekkorban honosítjuk meg ezt a szokást.

„Várj csak, majd ha apád hazajön…!”

Felkészülő

– csúszik ki a fegyelmezés kínjával magára maradt édesanya száján, talán nem is egészen tudatosan. Nagyon elkeseredett lehet, ha úgy érzi, már csak ez az eszköze maradt: nem a saját tekintélyét veti be, hanem kölcsönveszi a gyermekek apjáét, mintha csak az volna elég erős ennyi engedetlenséggel szemben. Vajon célt ér vele?

Nos, ez attól függ.

Például attól, hogy a gyerekek fejében milyen képzet jelenik meg a fenyegetés hatására: mi lesz, ha édesapjuk hazaér, és értesül az otthon történtekről? És vajon mi a családi forgatókönyv (amelynek a gyerekek természetesen a legképzettebb szakértői)? Valóban ő lesz a „bíró” és az anya indulatainak tettekre váltója, vagy estére feledésbe merül minden csíny, hisz „apukát nem terhelhetjük ezekkel”?

A Parázs központ Kecskeméten

A család évében, 2011-ben megújítottuk elkötelezettségünket a családok szolgálata terén. Több egyházmegyében megismerkedtünk az ott folyó munkával, és megerősödött a több mint húsz év óta bennünk élő szándék, hogy a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegyében is működjön Családpasztorációs Központ – tudjuk meg Hortobágyiné Nagy Ágnestől, a központ szakmai felelősétől. – Ennek elindításához ajánlottuk fel Kecskemét-széchenyivárosi Közösségépítő Egyesületünk, a SZÉK szakmai tapasztalatát, eredményeit, kapcsolati hálóját, s kértük Bábel Balázs érsek atya áldását és segítségét a 2012. januári indulásunkhoz.

Flashmob a hűségért

Szegeden immár többéves múltra tekint vissza a házasság hete rendezvénysorozat, amelynek létrehozásában egy ökumenikus szervezői kör vesz részt évről évre. 2012 februárjában is szerettük volna felhívni a körülöttünk élők figyelmét az elköteleződés és a hűség fontosságára, s ehhez ezúttal a flashmob adta lehetőségeket használtuk ki – mondja Keszeli Ilona, a Szeged–csanádi egyházmegye családközpontjának munkatársa. – A házasság hetének apropóján harminc-harmicöt házas- és jegyespár gyűlt össze egy bevásárlóközpontban. Az Úgy lennék én című dalra a párok egy, a kapcsolatukat legjobban kifejező testtartást vettek fel, s eleven szoborként ebben a testhelyzetben maradtak a dal végéig.

Hivatásunk: egymásért élni

Négy arc, három családpasztorációs irány, rengeteg kreativitás és lelkes munkatársak a mindennapi munkában. Milyen módon lehet családokat megszólítani, megerősíteni? Módszerek, lehetőségek, iskolák és élő példák szerepelnek családpasztorációs összeállításunkban. Szászi Balázs, Szásziné Fehérváry Anikó, Keszeli Ilona, valamint Hortobágyiné Nagy Ágnes mutatnak be egyet-egyet a családpasztoráció régi-új útjai közül.

Az egyházmegyei zsinat ajánlása alapján a családpasztorációs iroda mellett működik a Magyar Családterápiás Egyesület szakmai műhelyeként a szegedi Remény Háza. Célkitűzésünk, hogy a krízisbe került, megfeneklett, megújulásra váró családoknak, házaspároknak, egyéneknek szakszerű segítséget nyújtsunk – fejti ki Szászi Balázs és felesége, Fehérváry Anikó, az alapító házaspár. – Munkánkban elsődleges értéknek számít az emberi méltóság, a tisztelet, a találkozás, a kapcsolat, érdeklődésünk középpontjában pedig a családi rendszer dinamikája áll. Számolunk a hozzánk fordulók hitével mint erőforrással, de vallástól és felekezettől függetlenül szívesen foglalkozunk mindenkivel, aki a segítségünkre igényt tart. Sokan keresnek fel bennünket nevelési, életvezetési kérdésekkel is.

Senki ellen, de magunkért

Kémenes Lóránt a Magyar Házról, szavakról és kapcsolatokról

Mit jelent az embereknek, a közösségnek a Magyar Ház?

– Falakat húzunk fel, de nem egymás ellen. Nem erődtemplomot építünk, hanem oázist, félszigetet, amelynek kapcsolata van a világgal és a román tengerrel, ami körülvesz minket, hiszen ettől nem határolódhatunk el. Ez a ház senki ellen nem épül, de magunkért igen. Elérkezett ennek az ideje. Nem teszünk másnak rosszat azzal, hogy magunkat szeretni kezdjük. Hiszem, hogyha megszületik egy egészséges önszeretet, az közösségi szinten is eredményt hoz. Azt a sok ellenségeskedést, ami a mai napig megvan a faluban román és magyar között, talán képes oly módon rendezni, hogy mindenki elismerje: igen, a magyaroknak is van kultúrájuk, életterük, és nem az a megoldás, hogy naponta kétszer beverem az ablakokat. Nem nagyzoló ötletekkel, hanem egyszerű, magyar, józan paraszti ésszel építkezünk, ami megköveteli: itt igenis létjogosultsága van a magyar szónak.

Ház lélekből

A máltaiak a szórványban élő magyarok anyanyelvi oktatásáért

Erdélyben magyarul, Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Küküllő-szögi magyarok III. találkozója, Tűr – hirdette a felirat a miskolci máltai régióközponttól november 30-án induló busz oldalán, hová tartanak a benne utazók. Felnőttek és gyerekek, mind önkéntesek, ha nem is a szó szoros értelmében, de annyiban igen, hogy mindenki szívből és szabadon csatlakozott a társasághoz. A busz mélyén háromszáz mikuláscsomag és plüssállatok rejtőztek, ajándékok, amelyeket a Miklós-naphoz kapcsolódó találkozón adtak át.

A máltai szeretetszolgálat észak-magyarországi régiójának képviselői immár harmadik alkalommal mentek Mikulás-ünnepségre Erdélybe. 2010-ben és 2011-ben Bethlenszentmiklós volt az úti cél, ahol a település védőszentjének ünnepe alkalmából édességcsomagokat adtak a gyerekeknek, valamint hatszázezer forintot az iskolabusz fenntartására, amely az ottani magyar iskolába szállítja a diákokat a környező falvakból. Ez az összeg évről évre a szeretetszolgálat észak-magyarországi régiójának „Csak 300 forintot kérünk” elnevezésű programja keretében gyűlik össze. Ennek során a szórványban élő magyarok anyanyelvi oktatására kérnek adományokat.

Székelyföld szerelmesei

A hagyományok ereje és az egyházak szerepkereséseA Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének oktatói és hallgatói nyaranként útra kerekednek Székelyföldre. „Csaknem hazamegyünk már oda, és mindig nagyon várjuk, hogy újra mehessünk – mondja Szabó-Tóth Kinga intézetvezető. – Jó újra meg újra megmártózni, felüdülni abban a miénktől annyira elütő világban. És az intézet kutatási programjának is fontos színfoltja ez a projekt.”

A HVG felmérése szerint idén a miskolci bölcsészkar az ELTE-vel holtversenyben első lett az oktatói rangsorban. Örültem ennek az eredménynek, mert rettentően igazságtalannak érzem, ahogyan az országos sajtó Miskolcot kezeli. Ez a hír most végre az egyetemi városra – és a legendás Egyetemvárosra, a kampuszra –, az Önök szakmai teljesítményére irányítja a figyelmet.

– Miskolcról valóban szinte kizárólag égető társadalmi problémák ügyében adnak hírt a tévék és az újságok, ami méltatlan és hamis beállítás. Nem mert ezek nem létező problémák itt, hanem mert nemcsak Miskolcon jellemzőek, és nem igazak Miskolc egészére. Az emberek többsége reflexből társítja őket ehhez a sokszínű városhoz, a szülővárosomhoz, amelynek egyetemére annak idején magam is jártam, és amelyet csak rövidebb időszakokra, budapesti és angliai tanulmányaim idejére hagytam el. Nem is mennék el innét soha. Úgy vagyok vele, mint Kemény Dénes – akinek nevét a miskolc-egyetemvárosi uszoda viseli –, amikor arról kérdezték, lenne-e külföldön edző. Azt válaszolta, hogy nem, mert ezzel az elkötelezettséggel, motivációval nem lenne képes máshol dolgozni, a csapatért küzdeni. Itt jobb, méghozzá közmondásosan jó a diákélet, erősebb a közösségi szellem és kevesebb a törtetés, mint az ország más egyetemein – a diákok nagy kedvvel ápolják például a selmeci hagyományokat: a hozzájuk való ragaszkodás egyszerre szívmelengető és országosan unikális.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.