Pelczné Gáll Ildikó EP-képviselő: a család és a munka összeegyeztethető

Akármennyire is nem szeretnénk, előbb-utóbb muszáj felnőnünk, a saját lábunkra állnunk, családot alapítanunk, munkát találnunk. Mindez nem könnyű külön-külön sem, hát még egyszerre! No de ha másnak megy, nekünk miért ne menne? A lelkesítő példák mindig jól jönnek. Pelczné Gáll Ildikó európai parlamenti képviselő, feleség és édesanya. Miskolc, Budapest, Brüsszel és Strasbourg között ingázik, miközben három gyermeket nevel. De hogy csinálja? – többek között erről is kérdeztük.

„A nő egyik legfőbb feladata a család összetartása – vallja a képviselő asszony –, erre teremttettünk, képesek vagyunk rá, anélkül, hogy tanultuk volna. A férfi szerepe hagyományosan más, de persze nem árt, ha néha besegít egy kicsit, s kiveszi a részét az otthoni munkából – a többi családtaggal együtt. Nem lehet írásba foglalni, kinek mi a kötelessége, minden családban más a munkamegosztás. Gyermekkoromban apukám nem végzett semmiféle házimunkát, ám nyugdíjas éveiben rákapott a főzésre, s most közösen vezetik a háztartást anyukámmal.” Pelczné Gáll Ildikó nagycsaládpárti. Szerinte minél több a gyerek a családban, annál kisebb teher nehezedik a szülőkre, egyik gyerek a másik tanítómestere lehet, a kicsi a nagyobb mintáját követve például megtanulja, hogyan rakjon rendet a szobájában – így volt ez náluk is.

Koptok között Kairóban

„Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Egyiptomból hívtam az én fiamat.«” (Mt 2,13–14) „Városban pusztai magányod”

Fülledtség, káosz, nyüzsgés. Halvány, szemszárító homokköd terít be mindent, enyhe porszaga rátelepszik a szürkeségre. A szennyes Nílus lustán, feketén és csendben hömpölyög az érdektelen szigetek mellett, az egyforma betonhidak alatt. Kairó él, túlságosan is, élhetetlenül. Épül, vagy inkább burjánzik. Csak a katonásan sorakozó, rendíthetetlen gízai és szakkarai piramisok állják útját a terjeszkedésnek. A fennsík sivatagi kulisszája lassan félszigetet képez a tömbházak, utak és a feltűnő villák falanszteri áradatában. Vidék és nagyváros keveredik, a félkész lakótornyok sűrű erdejében soksávos pályákon ezrével tülekszik- tülköl a mindenféle kiszolgált, megbütykölt, túlterhelt járgány. Az útszélen különböző állatseregletek, nyájak vonulnak vagy hevernek a szűk „járdasáv” vegyes hulladék színesítette piszkában.

Merénylet a „Fekete Madonna”ellen

A częstochowai kegyképre december 9-én fekete festéket öntött egy ötvennyolc éves férfi. A kegyképet üveg védi, így nem esett bántódása. Az Alsó-Sziléziából származó, német nemzetiségű tettest őrizetbe vették. (KAP)

Iraki Káld egyetem

Észak-Irakban, Erbil városában új katolikus egyetem alapkövét tette le a káld katolikus egyházmegye. A kurd terület felsőoktatási intézményének 2015-ig kell felépülnie. Észak-Irakban a muzulmánok kevésbé keresztényellenesek, mint az ország déli részén. Az új katolikus egyetemen háromezer fiatalnak kívánnak lehetőséget adni arra, hogy szellemtudományi és természettudományi képzésben vehessen részt. (CiG)

Ötven éve volt a „Reimsi mise”

Az Európai Uniónak adományozott Nobel-békedíj alkalmából Philippe Capelle-Dumont, a francia katolikus akadémia elnöke (képünkön) emlékeztetett arra, hogy a francia–német megbékélés szimbólumaként Charles de Gaulle és Konrad Adenauer 1962. július 8-án találkoztak Reimsben, és együtt vettek részt a székesegyházban a kiengesztelődés szentmiséjén. (KAP)

Az Európai Parlament a kisebbségek jogaiért

A Strasbourgban ülésező Európai Parlament december 12-én határozatot fogadott el arról, hogy a tagállamoknak védeniük kell a vallási és nemzeti kisebbségek jogait, többek között biztosítaniuk kell a nemzetiségek saját nyelvének használatát. (KAP)