Sértődés

Ötéves Milán unokámmal labdarúgó-mérkőzést nézünk a televízióban. A Milan játszik a Napolival. „Te kinek szurkolsz?” – érdeklődöm. Így válaszol: „Hát kinek? A Milánnak. És te, papa?” „Én a Napolinak” – mondom. „Akkor már nem is szeretsz engem?!”– kérdezi sértődötten.

Molnár Mihály,
Veszprém

A Hajógyári-szigetnek csak a középső, nyílt részén volt hó, a fák alatt már az avar egészséges barna színe látszott. Ha itt járok, mindig a kis ág mentén indulok a szigetcsúcs felé. A bokrokat a Sziget nyaranta itt felállított sátrai miatt sajnos végig kiirtották, és a fák alja, ahol télen ökörszemek, vörösbegyek bujkáltak, tavasszal fülemülék és barátkák énekeltek, most szomorúan, üresen ásított. Madárélet csak a magas ágakon volt. Az egyik hatalmas nyárfán nagy fakopáncs kopácsolta a kérget, egy másik fa csúcsán dolmányos varjú ült, és szabályos időközönként károgott egyet. A kis ágban tőkés récék úsztak, a tojók hangos „háp-háp”-ja messzire szállt a víz felett. Alacsony a folyó; a csúcsnál, de a főág mentén is jókora zátonyok vannak. Az egyiken sirályok ültek. Tollászkodtak, egyikük jóízűen fürdött a legfeljebb két-három fokos vízben. Néztem, és megborzongtam.

Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: akkor kapod vissza a szerelmedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a leány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit, és azt vitte cserébe a párjáért.

A brit komolyzenei sikerlisták élére került egy olasz szerzetes albuma, amelyen operaáriákat, egyházi és modern dalokat ad elő. Alessandro Brustenghi atya énektudását a U2 együttes producere, Mike Hedges fedezte fel. A harmincnégy éves szerzetes húszévesen lépett be Szent Ferenc rendjébe. Korábban a perugiai konzervatóriumban tanult, teológiai tanulmányai azonban háttérbe szorították énekesi ambícióit.

Tavaly nyáron a Zakopane melletti Końcieliskóban töltöttünk egy éjszakát. Szállásadóink csak lengyelül tudtak, de azért megértettük egymást. A háziasszony megkínált kávéval, aprósüteménnyel, s ahogy a konyhában üldögéltünk, felfigyeltem az ajtófélfára írt jelekre, amelyek minden bizonnyal házszenteléskor kerülhettek oda.