Áldott Boldogasszony! Lk 1,39–45

Most, a hit évében, példaképünknek tekintve őt, megfontolhatjuk Jézus édesanyja hitének kibontakozását és rendkívüli mélységét. Amikor a fiatal názáreti szűzleány, József jegyese hallja az égi üzenetet, megdöbben, és értetlenül tudakozódik, hogyan lehetséges az, hogy fiat szül, amikor férfit nem ismert, jegyesével nem volt házastársi kapcsolata. A másik ki nem fejezett kérdése: Hogyan lehetséges az, hogy éppen ő lesz a várva várt Messiás, Izrael szabadítójának édesanyja? Az angyal a Szentlélek teremtő tevékenységét emlegeti, de hát ez is misztérium marad. Mária mégis kimondja a „Legyen”-t, az igent. Ráhagyatkozik az égi küldött által hozzá szóló Istenre. Bizakodó Istenre hagyatkozás ez a hitaktus, amelynek tartalma még rejtély. „Istennél semmi sem lehetetlen!” – ezt hiszi Mária, ezt a bizonyosságot fogadja el, és igent mond a felfoghatatlan Istennek.


Igazából a mi hitünk is Istenre, a gondviselő Istenre irányul: hiszünk abban, hogy Isten örök szeretettel szeret bennünket, és már a világ teremtése előtt kiválasztott minket is Krisztusban – a megtestesülendő Igében – , hogy fogadott gyermekei legyünk (vö. Ef 1,2– 10). Ebben az üdvösségtervben központi helyet foglal el Mária, aki Isten Fiának anyja lesz. Mert ha az Atya így, Fia megtestesülésével, halálával és feltámadásával akarta megváltani a világot, szüksége volt egy asszonyra. De Mária nem bábu Isten kezében: az ő szabad beleegyezésétől függ a világ megváltása, miként mi is hittel, szabadon mondunk igent Isten ránk vonatkozó tervére, hogy Jézus valóban üdvözítőnk legyen. Nem színjátszás a nagy Szent Bernát híres beszéde az angyali üdvözletről, amikor sürgeti, biztatja Máriát, mondja már ki: Fiat (Legyen!), hiszen ettől függ a világ üdvössége.

 

Mária hite ettől kezdve fejlődik, mélyül. Erzsébet szavain el-elgondolkodik, a betlehemi éjszakán, az egyiptomi menekülés során nehéz megpróbáltatást él át, tizenkét éves fia szavait sem igen érti még, de titkát őrzi, fontolgatja szívében. Jézus nyilvános működése során egyszer egy asszony felkiált: „Boldog a méh, amely hordozott és az emlők, amelyeket szoptál!” Mire Jézus azt válaszolja, hogy a boldogabbak azok, akik hittel befogadják Isten Igéjét, és így csatlakoznak hozzá, családjához. A vérségi köteléknél fontosabb Isten szavának befogadása hittel. Végső soron Mária is csak pünkösdkor, az apostolokkal imádkozva, a Szentlélek megvilágosító fényében érti meg teljesen Jézus misztériumát és az üdvözítő Isten rá vonatkozó örök szeretettervét.

Kérjük a kegyelmet, hogy hittel fogadjuk be a megtestesült Igét (vö. a János-evangélium prológusát)! Mert Angelus Silesius (barokk kori misztikus) verse szerint: „Jézus ezerszer is megszülethet Betlehemben, ha lelkedben (hittel) meg nem születik, mit sem használ neked – még nem vagy megváltva!” Alázatos hittel meríthetünk az emberré lett Isten Fia által megszerzett üdvösség forrásából.