Világ-nézet katolilus szemmel
Írásomat kezdhetném úgy is, hogy „az utóbbi időben”… De nem volna igaz, ugyanis sokakból már régen kiveszett a becsület és a hitelesség. Szertenézve a világban számtalan esetben hitelességvesztést, becstelenséget tapasztalunk. Legyen szó politikusról, a médiában dolgozóról, bolti eladóról, taxisról vagy állami alkalmazottról…
Ökumenikus imahét – keresztény vezetők közös istentisztelete
Budapesten A keresztényeknek át kell érezniük, milyen nagy szükség van az egységre. A nem hívő világ pedig még inkább rászorul a keresztények egységére – mondta Erdő Péter bíboros január 20-án a budapesti fasori evangélikus templomban, az ökumenikus imahetet megnyitó istentiszteleten.
A nyitóünnepségen Erdő Péter esztergom–budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöke hirdették Isten igéjét.
Az egybegyűltek az apostoli hitvallást Tarr Zoltán református zsinati tanácsos vezetésével mondták el, majd Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök közbenjáró imádsága következett.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Visszamegyek valahogy a kályhához elnevezésű programjában száztizenhárom hajléktalan ember kap segítséget az újrakezdéshez. A program nyitórendezvényén Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke és László Tamás, a főváros XV. kerületének polgármestere is hangsúlyozta: nem elég csupán lakhatást biztosítani a rászorulóknak, tartós eredményeket elérni csak az egyénre szabott, komplex segítségnyújtással lehet.
A brit Shirley Chaplin kórházi ápolónőt évekkel ezelőtt arra kérték a munkahelyén, ne viseljen keresztet a nyakában, mert ha egy beteg megragadja a nyakláncot, az megsértheti őt vagy akár a lánc viselőjét.
Bevallom, eddig eszembe sem jutott, milyen veszélyes is lehet egy nyakláncon függő kereszt. Shirley Chaplin asszony is harminc éven át tette ki „felelőtlenül” a betegeket ennek a veszélynek. Eddig csupán arra gondoltam, milyen erős „kapaszkodó” lehet egy súlyos beteg számára Krisztus keresztje.
Van még jó hírünk
Legyünk őszinték: a menzai ételekkel kapcsolatban kevés jó emléket őrzünk. Sőt, inkább csak rosszakat. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI), illetve az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) 2009-ben országos felmérést végzett az óvodai közétkeztetésről, és mondhatjuk, „hivatalossá” tette az érintettek személyes rossz véleményét.
Gyurta Dániel norvégiai gesztusa
Gyurta Dániel olimpiai bajnokunknak január 12-én percekig szólt a taps Norvégiában. A sportoló ezúttal nem a medencében és nem úszásból nyújtott kimagasló teljesítményt, hanem a hamari olimpiai amfiteátrumban barátságból, emberségből vizsgázott jelesre. Azon az estén emlékérmet adott át a tavaly április 30-án elhunyt egykori úszótárs, Alexander Dale Oen családjának. A megható eseményen a magyar klasszis Alexander testvérének, Robinnak nyújtotta át az egyedi készítésű érmet.
Az újevangelizáció útjai
Az egyik legszörnyűbb tapasztalat, amit az ember szülőként átélhet, ha elveszett a gyerek. Futkosok a tömegben, kiabálom a nevét, kérdezősködöm. Hiszen az előbb még itt volt, fogta a kezem. Agyamban a legszörnyűbb képek cikáznak, pusztulás és ezer veszély, amelyek egy gonosz világban leselkednek rá, védtelenre, ha nem vagyok vele… Leírhatatlan szorítás a torokban, a gyomorban: fáj a kétségbeesés. Aztán az esetek többségében, hála Istennek, jön a megkönnyebbülés. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Megkerült, nincs baja! Sír talán, de itt van, csókjainkkal borítjuk, minden rendben van már, együtt vagyunk.
Bölcskei Gusztáv református püspök a keresztény felekezetek párbeszédéről
– Püspök úr, hol tart ma az ökumenikus együttműködés reformátusok és katolikusok között?
– Éppen az őszi zsinatunk ülésén emlékeztünk meg az ötven évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinatról, amely nem egyszerűen a katolikus egyház belügye volt. Sok protestáns megfigyelő vett részt a munkájában, s a kor legjelentősebb protestáns teológusaiként szinte pontról pontra követték és értékelték a zsinati határozatokat. A II. vatikánum olyan határkő volt az ökumenikus mozgalom melletti elkötelezettségben, amely után már nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg. Az ökumené történetében voltak intenzív korszakok, amikor a teológiai párbeszéd volt hangsúlyos, gondolok itt azokra a tanulmányokra, amelyek a keresztség, az Eucharisztia és az egyházi tisztség kérdéséről születtek. Kiemelkedik közülük a megigazulástanról szóló 1999-es augsburgi megegyezés a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között.
Sok kérdésben sikerült meghaladni a régi ellentéteket, ugyanakkor azt is megmutatta ez az időszak, hogy vannak bizonyos határpontok, amikor azt mondják a felek a dialógusban, hogy ezen az úton most nem tudunk közösen továbbmenni.