A Biblia üzenete

Lukács elevenen beszéli el vasárnapi perikópánk történését. Jó idővel a hangosítás kitalálása előtt Jézus beszáll egy bárkába, amelyet kissé beljebb löknek a parttól, hogy így kihasználja a természet adottságait. Hangja a víz felszínén szétterülve eljut a tömeghez, amely köréje sereglett. Hirtelen akadt segítője egy Simon nevű férfi: az ő bárkájából beszél, ő az, aki megszakítva napi rutinját, a hálók megtisztítását, leküzdi fáradtságát, a fogás elmaradása miatti kedvetlenségét, és zokszó nélkül megteszi, amit Jézus kér tőle. Nem sejti, hogy abban a pillanatban, amikor odaadja bárkáját és ellöki a parttól, amikor hátrahagyja a mindennapok megszokott munkálkodását, megváltozik az élete. Ami először a tettek szimbolikus szintjén történik, teljes lényét magába fogja vonni. Bárkája, vagyis megélhetése, teljes emberi sorsa Krisztusé lesz. Ellökődik a parttól, azaz a biztos egzisztenciától, kilép az emberi élet otthonosságából, hogy magával ragadja őt a tenger.

A liturgia alapelemei

Az ambó görög eredetű kifejezés, jelentését így lehetne visszaadni: felmenni, fellépni valami magasabb helyre. Az elnevezésből is látszik, hogy e liturgikus „térpont” – az oltárhoz hasonlóan, amelynek neve, mint láttuk, a latin alta res (magas dolog) kifejezésből származik – olyan valóság, amelyre valakinek „fel kell mennie”. Az ambó az ige asztala, ahogyan számos liturgikus szövegünkben találkozhatunk e névvel, vagyis a templomban amolyan második oltár, ahol nem az áldozat bemutatása történik, de annak meghirdetése mindenképpen.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk a szent nagyböjt kapujához vezette híveit. A felkészülési időben az ötödik vasárnap már a „vajhagyó vasárnap”, mert utána a régi hagyományt megtartók lemondanak a vajas ételekről is. Hétfőn pedig (nem hamvazószerdán!) elkezdődik maga a nagyböjt. Éppen ezért nem véletlen, hogy a napi evangélium a helyes böjtölésről szól (Mt 6,14–21), amit a liturgikus szövegek sokféleképpen, de mégiscsak egy cél érdekében értelmeznek, magyaráznak.

Figyelmeztetést kapunk tehát a helyes böjtölésre. De valójában milyen is az? Jól megfigyelhető itt is az eddigi vezérlő gondolat: a nagyság és a kicsiség témája. Ki nagy igazán? Megmondja a napi evangélium első gondolata: aki meg tud bocsátani embertársainak. Mert aki nem tud, „annak a mennyei Atya sem bocsátja meg bűneit” (Mt 6,15).

A hét szentje

A bölcsesség nem az ősz hajszálakkal jár – ezt bizonyítja Ricci Katalin élete is. Firenzei nemesi családba született 1522-ben, a keresztségben az Alessandra Lucrezia Romola nevet kapta. Édesanyját kisgyermekként elveszítette, ezért apja beadta őt a Monticelliben lévő bencés kolostorba, ahol a lány nagynénje volt az apátnő. Tizennégy évesen apja kivette a zárdából, azzal a tervvel, hogy férjhez adja. Akkorra azonban Alessandrában megérett a szerzetesi hivatás gondolata, így miután sikerült apjától engedélyt kapnia, belépett a pratói San Vincenzo domonkos kolostorba. Ekkor vette fel a Katalin nevet.