Sirató és vigasz

 

Elmentél váratlanul, mégsem hirtelen. Benned az őrizők lámpása égett, naponta feltöltötted olajával a hívásnak, mely nehéz időben érintett meg. Jószívűséged aranytallérját elhagyott szegényeknek adtad. Erős lelked derűvel ébredt, őszinte szó volt szép erényed. Ismeretlen-ismert voltál, igaz hittel vigasztaltál.

Siratunk, mert menned kellett. Nem kérdezzük, miért kellett. Könnyes-tört a búcsúzásunk, az vigasztal: egyszer látunk.

Lépdelsz pázsitos réteken, túl a mulandó fényeken, várod, nyíljon igazak kapuja. Angyalod vezet, hol vár Mária, Üdvözlégy virága. Arcodon szentkereszt, így ismer tégedet.

Siratunk, mert menned kellett. Nem kérdezzük, miért kellett. Köszönetként gyújtunk lángot. Elmondjuk az imádságot.