Térdig hóban – áldás után loccsan a bor

 

Száraz Lajos lépdel mellettem. Pannonhalmán született, kőből rakott elegáns háza a Csejder-völgyi lejtő előtt, a Viator szomszédságában illeszkedik a tájba. Száraz Lajos nevéhez fűződik a Teremtett borvidék című, elegáns megjelenésű könyv, amely a pannonhalmi borvidék tájait és életét dolgozza fel. Tizenhat települést sorolnak ide, kiemelten a főapátságot.

Közben kiérünk Pannonhalma Győr felőli, északi végébe, s a Győrságba vezető úton haladunk tovább. Nemsokára elérjük Széldombot. Nevét onnan kapta, hogy valóban szeles hely a pannonhalmi dombvonulat északi végén. A Kárpát-medencébe beáramló légtömegek a Kisalföld után itt ütköznek először akadályba.

A Vince-napi ültetvényjárás vagy szőlőáldás régi hagyományra tekint vissza. A kommunista évtizedek alatt itt is kényszerűen megszakadt, s Pannonhalmán – mint egyre több helyütt az országban – az utóbbi években elevenítették föl a Szent Vince hispániai vértanú napjához kapcsolódó szokást.


 

Vincét időmeghatározó szentnek is mondják; különösen a szőlősgazdák tisztelik. Ebben valószínűleg szerepet játszott a név népies etimológiája: Vin-Cent százszoros bort jelent.

Az apátságnak hagyományosan öt szőlőterülete volt – s mára ismét az ő tulajdonukba kerültek. A szőlőterületek hat kilométeres körben helyezkednek el az apátság körüli dombvidéken, Ravazd, Écs és Pannonhalma községekben. Széldomb az apátság talán legrégebbi szőlőterülete. Az ötvenes években ezt is államosították, de a misebor akkor is innen került ki, s az első dűlő volt, amelyet az apátság a rendszerváltozás után visszavásárolt. Az öt dűlőn összesen ötvenkét hektáron termelnek szőlőt, a háború előtt fele-fele arányban fehér és kék szőlő termett, az újraindulás óta kétharmad részt fehér, egyharmad részt kék szőlőt telepítettek. A borászat tíz évvel ezelőtt indult, a szőlőtelepítés két évvel korábban. Mára valamennyi ültetvény termőre fordult, s ezzel a borászat eléri az évi háromszáz-háromszázhúszezer palackos teljesítményt.

Széldombon kilenchektárnyi területen sorakoznak a gondosan ápolt tőkék: pinot noir, pinot blanc, tramini és más fajták várják a tavaszt. A legtöbb helyen már végeztek a metszéssel, s ezért mondja Liptai Zsolt főborász, hogy a Vince-napi vesszővágás és hajtatás szép hagyomány, gyakorlati haszna ugyanakkor nem sok van. Amikorra ugyanis a veszszők megmutatják magukat, s el lehetne dönteni, milyen metszést alkalmazzanak, már régen végeztek a munkával.

Az áldásért megyünk sokkal inkább. A széldombi keresztnél találkozunk a kora reggel indult kis csapattal, amely mintegy harminc kilométert tett meg, mire körbejárta valamennyi dűlőt. Örömmel ismerem meg Hortobágyi Cirill perjel atyát, már vár bennünket a szőlészet és borászat munkatársaival. Drozdik Attila, a szőlészet vezetője, a szőlőművelés titkaival ismertet meg minket, Liptai Zsolt tavalyi Szent Márton-bort tart a kezében. Rábai László főapáti titkár mosolyogva fogad minket, akik csak néhány kilométert tettünk meg.

De itt vagyunk. Cirill atya–biológus–botanikus képzettségű szerzetes tanár – a kereszt előtt elmondja, hogy imádságunkkal Isten áldását kérjük az emberi munkára, az ember által megművelt teremtett világra. Tisztán hangzanak a szavak, keresztvetés, majd áldásszórás minden irányba.

Liptai Zsolt kinyitja a palackot, december 27-én ezt is az oltár elé helyezték a János-napi boráldáson. S most meglocsol vele néhány tőkét. „A decemberi áldást kihozzuk a szőlőbe – magyarázza Zsolt. – A János-napi boráldás után egy palack bort széttöltöttünk a pincében a boroshordókba és tárolóedényekbe, egy pedig megmarad a tárgyalóterem vitrinjében, hogy a borkereskedelmet segítse. Mert nem elég megtermelni a szőlőt és elkészíteni a bort, el is kell adni.” A pannonhalmi apátság borai – igaz, áruk borsos, de – kiváló minőségűek. Elnevezésükben utalnak a latin kolostori környezetre.

Csorog a Szent Márton-bor, részben fűszeres traminit ízlelhetünk benne, éppen a mellettünk lévő táblában terem.

Az egykorvolt dűlőkereszteket eltüntették az elmúlt évtizedek, de újak állnak már több helyütt is. A széldombi kereszthez hasonló jelöli a másik két táblát is, s rövidesen mindenütt lesz mire vetniük tekintetüket a szőlőben szorgoskodó embereknek.

Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince – így szól a mondás, de ezen a szombati napon fagyott. Egy másik ismert rigmus szerint: ha fénylik a Vince, megtelik a pince. Nem sütött a nap. Erre Cirill atya – hangos derültség közepette – figyelmeztet: Vince-nap 22-én, kedden lesz csak!
Fotó: Elmer István