A gyors ütemben fejlődő orvostudomány áldásait mindannyian ismerjük. Ugyanakkor, míg a kutatólaboratóriumokban egymást érik az újabb és újabb felfedezések, addig egy ősidőktől fogva létező tudás mindinkább a múlt részévé válik. A tudományos szemlélet annak idején, jogosan, megkívánta, hogy a szakemberek az orvoslás területéről száműzzék a babonát és a kuruzslást. Ám sajnos – amint az gyakorta megtörténik – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy Isten áldott patikájáról, vagyis a gyógynövényekről mit sem tudnak. Szabó György, a Bükkszentkereszten élő füvesember nagy szolgálatot tesz: nem hagyja, hogy déd- és ükanyáink gazdag kincsestára, a gyógynövények ismerete végképp feledésbe merüljön.

– Hogyan tett szert erre a nem mindennapi tudásra?

– Hatéves voltam, amikor a nagyanyám, aki népi gyógyító javasasszony volt, tanítani kezdett. Nyolc éven keresztül, amikor csak lehetett, vitt magával az erdőbe, a mezőre, és amit ő elsajátított az őseitől, azt a tudást átadta nekem.

Hit és egészség

Bizonyára mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor békésen megyünk az utcán, s az egyik kertben egy hatalmas kutya hörögve nekiront a kerítésnek, és vadul ugatva kísér bennünket. Első ijedtségünkben ilyenkor sokszor nagyot ugrunk, az összes izmunk megfeszül, érezzük, hogy a szívünk szaporábban dobog, gyorsabban vesszük a levegőt, esetleg kiizzadunk. Az egész szervezetünk átáll „menekülj, vagy védd magad” üzemmódba. A háttérben még számos apró változás segíti erőink koncentrálását: megnő a vérnyomás, a zsigeri szervek kárára fokozódik az agy és az izomrendszer keringése, olyan hormonok kerülnek a véráramba, amelyek hatására emelkedik a vércukorszint, csökken a fájdalomérzés, a pupillánk pedig összeszűkül, ami élesebb látást tesz lehetővé… A sor még hosszan folytatható.

Nick Vujicic hamarosan Magyarországon

Áprilisban hazánkba látogat Nick Vujicic, a kar és láb nélkül született ausztrál–szerb származású férfi, aki szerte a világon tartott előadásaival, életpéldájával megmutatta: nem szabad feladni, bármikor, bárhonnan talpra lehet állni.

Csupán a születésekor derült ki, hogy nincsenek karjai és lábai. Bal lába helyén lévő két lábujja segítségével azonban Nick hamarosan megtanult boldogulni: írni, fésülködni, fogat mosni. Ám iskolatársai sokat csúfolták, ezért depressziós lett, és tízévesen öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Sokáig nem látta az élete értelmét, és azért imádkozott, hogy nőjön ki a keze és a lába, de aztán belátta: örülnie kell annak, amije van, és rá is feladatot bízott az Isten, céllal hozta a világra. Így hát tizenhét évesen elkezdett beszédeket tartani, úgy érezte, az a feladata, hogy meséljen az embereknek Isten szeretetéről és erejéről, arról, hogy nem adhatjuk fel az álmainkat.