Nemeh Di­á­na

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő film (2002)

Van egy te­le­pü­lés Palócországban, ahol iga­zi ter­mé­sze­ti kin­csek rej­tez­nek. Cá­pa­fo­gak ho­mok­kő­ben, ős­ál­lat­ok láb­nyo­mai, szubt­ró­pu­si er­dő meg­kö­ve­se­dett óri­ás­fái és eg­zo­ti­kus le­vél­le­nyo­ma­tok. Az ős­vi­lá­gi Pom­pe­ji, avagy Ipolytarnóc ter­mé­szet­vé­del­mi te­rü­le­te 23—17 mil­lió éves em­lé­ke­ket őriz, egy vég­ze­tes vul­ká­ni ka­taszt­ró­fa nyo­ma­it. Leg­na­gyobb kin­cse egy száz mé­ter hos­­szú­sá­gú és nyolc mé­ter ke­rü­le­tű meg­kö­ve­sült óri­ás­fe­nyő, amely­nek kő­vé der­me­dé­sé­ről a hely­be­li­ek le­gen­dá­kat me­sél­nek. 1836-ban kez­dő­dött el a te­rü­let tu­do­má­nyos fel­tá­rá­sa, s az en­nek ered­mé­nye­ként ki­ala­kí­tott geo­ló­gi­ai tan­ös­vény több mint hu­szon­öt éve jár­ha­tó vé­gig. Ám a cso­da az egész­ben, hogy mind ez idá­ig csak tö­re­dé­kek ke­rül­tek elő a fel­szín alól, egy le­tűnt vi­lág, év­mil­li­ós múl­tunk da­rab­jai még a lá­ba­ink alatt he­ver­nek — fel­tá­rat­la­nul.

Quentin Tarantino Django el­sza­ba­dul cí­mű spagettiwesternjét ér­de­mes meg­néz­ni, s nem csak erős ideg­ze­tű­ek­nek. A té­ma, a rab­szol­ga­ság a mű­faj­tól ide­gen. A ren­de­ző az ame­ri­kai tár­sa­dal­mon kí­vü­li két fő­hőst vá­laszt, hogy meg­mu­tas­sa, mi tör­té­nik, ami­kor az em­ber ha­tal­mat gya­ko­rol egy má­sik em­ber fe­lett. Django (Jamie Foxx), a rab­szol­ga dr. Schultz (Christoph Waltz), egy né­met be­ván­dor­ló fej­va­dász se­gít­sé­gé­vel sza­bad em­ber lesz. Ket­te­jük sor­sa ös­­sze­fo­nó­dik: együtt ül­dö­zik a vad­nyu­gat kö­rö­zött bű­nö­ző­it. A cél azon­ban: meg­ta­lál­ni és ki­sza­ba­dí­ta­ni Django fe­le­sé­gét, Broomhildét.

Amerikai—angol—francia—spa­nyol film­drá­ma (1990)

Van­nak tör­té­ne­tek, ame­lye­ket min­den­ki is­mer, még­is ér­de­mes új­ra és új­ra kér­dé­se­ket fel­ten­ni ne­kik. Ép­pen ilyen a tör­té­net Ham­let­ről, a dán ki­rály­fi­ról, aki meg­gyil­kolt ap­ját akar­ja meg­bos­­szul­ni nagy­báty­ján. Ham­let ma­ga az em­ber, aki — Franco Zef­fi­rel­li ren­de­zé­sé­ben — a ha­ta­lom­mal szem­ben te­he­tet­len­né vá­lik.

Ame­ri­kai ro­man­ti­kus film­drá­ma (1993)

Mi fog­lal­koz­tat­ja Gilbertet, egy po­ros ame­ri­kai kis­vá­ros la­kó­ját, aki ret­te­ne­te­sen túl­sú­lyos any­já­ról, a há­zuk­ról, test­vé­re­i­ről, köz­tük a szel­le­mi fo­gya­té­kos Arnie-ról egy­aránt gon­dos­ko­dik? Le­het-e az em­ber­nek sa­ját éle­te, moz­gat­hat­ják-e egyé­ni vá­gyai, ha en­­nyi­en függ­nek tő­le? Mi tör­té­nik, ha egy csa­lád éle­tét egy tra­gé­dia irá­nyít­ja? Grape-ék min­den­nap­jai a fér­je ön­gyil­kos­sá­gát fel­dol­goz­ni kép­te­len édes­anya és a szel­le­mi­leg sé­rült Arnie kö­ré szer­ve­ződ­nek.

Ame­ri­kai film­drá­ma (1998)

„Nem el­len­sé­gek va­gyunk, ha­nem ba­rá­tok.” A Lin­coln be­ik­ta­tá­si be­szé­dé­ből va­ló idé­zet a ta­nul­sá­ga e fel­ka­va­ró film­nek. Fő­hő­se, De­rek (Edward Norton), a he­lyi szkinhedek ve­ze­tő­je édes­ap­ja el­vesz­té­se után egy­re mé­lyebb­re me­rül a gyű­lö­let és az ag­res­­szió vi­lá­gá­ban, míg­nem egy kü­lö­nö­sen bru­tá­lis gyil­kos­sá­gért le­tar­tóz­tat­ják.

Ma­gyar film­drá­ma (1964)

Oláh Jan­csi (Bá­lint And­rás) pá­lya­kez­dő fi­a­tal. Ge­ne­rá­ci­ó­já­nak töb­bi tag­já­hoz ha­son­ló­an ő is ar­ra vá­gyik, hogy te­het­sé­gét meg­mu­tat­has­sa, s meg­ta­lál­ja he­lyét a vi­lág­ban. Egy kor­osz­tály kér­dé­se­i­vel ta­lál­ko­zunk az éle­tén ke­resz­tül.