A Biblia üzenete

Nyilvános működése során Jézust állandóan zaklatják, vádolják a farizeusok és az írástudók, a templomi arisztokrácia képviselői, mivel szabadon értelmezi és megszegi a mózesi törvényeket, például a szombat megtartására és a rituális tisztálkodásra vonatkozó aprólékos előírásokat és tiltásokat. A hagyományokat magyarázó rabbik egyre szaporítják ezeket, de közben elhanyagolják az igazságosságot és a szeretet főparancsát. Az új Mester megmutatja tekintélyét a tanításban, hatalmát a csodás gyógyításokban, és botrányt kelt azzal, hogy a római elnyomókat képviselő vámosokkal étkezik, s magához engedi a közismert utcanőket. De a botrányok botránya az, hogy még a bűnöket is megbocsátja, amire pedig csak Istennek van hatalma. Végül majd az istenkáromlás vádjával szolgáltatja ki őt a főtanács Pilátusnak, a római helytartónak, hogy keresztre feszíttesse.

Szerzetesség és liturgia

Az ember és a közösség, amelyhez tartozik, sohasem kapcsolódik közvetlenül önmagához, a világhoz vagy épp a természetfeletti valósághoz. A közvetítés testi létünk, „testbe zártságunk” egyik fontos része, akár akarjuk, akár nem. A dolgokhoz, a valósághoz szimbolikus rendszerek együttesén keresztül érünk el: ez a kultúránk, amelyhez a nyelv, a rítusaink, a művészet, a szabályok, a tudomány és még sok egyéb tartozik.

A hét szentje

Hívő katolikus családba született 1921-ben, Rennesben. Boldog gyerekkora volt, bár már fiatalon munkát kellett vállalnia. Az általános iskola befejezése után elszegődött tanoncnak egy nyomdász mellé. Csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz, illetve az Eucharisztikus Ifjúsági Mozgalomhoz. Később a Keresztény Munkásifjú Mozgalom tagja lett. Szeretett focizni, pingpongozni, birkózni, és különösen jó humorérzéke volt, így hamar népszerűvé vált. Mozgalmi csoportjának vezetője lett, és igen hatékonyan tudta képviselni a munkások érdekeit.

Görögkatolikus lelkiség

A húsvét felé vezető utat úgy szeretnénk végigjárni a nagyböjti szent időben, hogy a végére naggyá váljunk, vagy legalábbis egy kicsivel nagyobbak lehessünk. Egyházunk gondoskodó szeretettel kísér bennünket, és folyamatos lelki táplálékot nyújt nekünk ezen az úton. A vasárnapról vasárnapra előírt evangéliumi szakaszok és a liturgikus szövegek révén teszi ezt. Milyen nagyszerű énekelni a nagyböjt ötödik vasárnapjának vecsernyéjében: „Csodálatos az Üdvözítőnek irántunk való emberszerető buzgalma”! Igen, mert ráirányítja figyelmünket két alapvetően fontos erényre: a béketűrésre és a nagylelkűségre, amelyek immár a liturgikus értelmezés szerint is nem csupán a nagyböjtben vezetnek bennünket, hanem eljuttatnak a végső megdicsőülésbe. És ez az emberi életnek végső, legnagyobb célja. Közben pedig igyekszünk a naggyá válás rögös, ám nagyszerű célba jutást ígérő útján haladni.