Miként talált rá Gérecz Attila verseire?
— Teljesen véletlenül. Egy nagyon kedves barátom néhány évvel ezelőtt kezembe nyomott egy könyvet, és azt kérdezte: „Olvastál már Gérecz Attila-verseket?” Nem, feleltem, még csak nem is hallottam róla. „Na, akkor tessék, olvasd el!” Már az első versek elolvasásakor éreztem, hogy meghatározó érték került a kezembe. Az pedig külön kapóra jött, hogy Gérecz nevét a környezetemben senki nem ismerte, ugyanis nagyon szeretek ismeretlen területekre merészkedni, új feladatokba kezdeni. Zenésztársaimmal, a Rackajam tagjaival három éven keresztül gondolkodtunk, ugyan hogyan kellene lemezt készíteni ezekből a versekből. Iszonyatosan sok munka után végül elkészült az album, és október elején megjelent.
Mi a lemez címe?
— Egyszerűen csak annyi, hogy Gérecz Attila. Nem adtunk neki külön címet, nem volt rá szükség, mivel a Hangzó Helikon sorozat olyan, hogy a borítókon mindig az adott költő neve szerepel az első helyen.
Hány versből állt össze az anyag?
— Tizenkettőből, de ez összesen tizenhárom dalt jelent, mert az egyik költeményt kétféleképpen, egymástól teljesen eltérő stílusban is feldolgoztuk: írtunk rá egy klasszikus rock and rollt, illetve felkértünk egy fiatal rappert, akit nagyon-nagyon megindítottak Gérecz művei. Ő bármiféle befolyásolás nélkül ugyanazt a verset választotta ki megzenésítésre, amit mi is. Így jött létre a rapes változat, ami szintén felkerült a korongra. Munkánk során ugyanakkor nagyon figyeltünk a részletekre, komolyan vettük a dolgokat: a Hangzó Helikonban megjelent korábbi munkánk, a Petőfi-lemez kapcsán megtanultuk, hogy tiszteletben kell tartani az illendőség határait.
Gérecz Attila nemzedékének valamennyi súlyos csapását átélte: hadifogoly volt Németországban, 1950-ben hazaárulás vádjával tizenöt évre ítélték. Szökése miatt szigorított börtönbe került. 1956. október 31-én forradalmárok szabadították ki, bekapcsolódott a fegyveres harcokba, majd november 7-én az utcán halt meg…
— A megzenésítés munkálatai során felmerült bennem egy nagy kérdés. Gérecz Attila 1956-os forradalmi hős: fegyverrel a kezében esett el a magyar szabadságért, pontosan úgy, mint Petőfi Sándor. Mivel magyarázható, hogy ennek dacára Magyarországon szinte senki sem ismeri őt? A rendszerváltás után történtek kísérletek, hogy ismertté tegyék az alakját a magyar társadalom, különösen a fiatalság számára — például a forradalomban szintén részt vett Kárpáti Kamil költő részéről —, ám azok semmilyen látható eredményre sem vezettek. Vajon miért? Ez egy rendkívül fontos kérdés, hiszen hősökre minden egészséges társadalomnak szüksége van. Az egyik lehetséges válasz úgy hangzik: Gérecz Attila a kérlelhetetlenül tiszta személyisége miatt nem került be a köztudatba, ugyanis nem lehet őt propagandacélokra felhasználni.
Életére és sajnos társadalmunkra is jellemző kettősség, hogy miután sikeresen megszökött a börtönből, a Duna-parton elsőként egy rendőrbe botlott — aki nagyvonalúan futni engedte. Budapestre ment, ahol a saját barátai feldobták a hatóságoknál, és visszakerült a börtönbe. S ilyen előzmények után, lázgörcsben írt egy verset a Gyűjtőfogházban, Van így néha címmel. Benne egy ilyen gyönyörű strófa:
Hej! ma meghempergős
jókedvembe vagyok,
szemem is másképpen,
kisfiúsan ragyog
A kegyetlen élethelyzetekben is ilyen életöröm volt benne. Ezért, hogy a megzenésítés során valósággal előrugdosta maga alá a muzsikát. Nagyon szép dolgok ezek! Egyelőre még nagyon friss a lemez, érnie kell bennünk — egyelőre nem tudom tárgyilagosan megítélni, hogy milyen lett. A közönség a különböző fellépéseinken is megismerheti ezeket a dalokat, december 21-én pedig nagyszabású lemezbemutató koncertet adunk a Művészetek Palotájában.
