A tavasz jelei

Nagyszerű érzés a ruganyos, rövid füvű gyepen járni. A legelőket és a lucernatarlókat mindenütt behálózták azok a lyuktól lyukig vezető, kanyargó kis ösvények, amelyeket a mezei pockok még a hótakaró alatt készítettek. Ahol pedig sok a pocok, ott megjelennek a belőlük táplálkozó ragadozók is. Legalább hat, a tundrák felől idelátogató gatyás ölyvet láttunk, egyiküket hosszabban is követtem a teleszkóppal. Kiválóan lehetett látni fehér farktollait, végükön a széles fekete szalaggal. Egy másikat Andris vadászat közben figyelt meg. Lecsapott, megragadta a pockot, aztán a csőrébe kapta, és felemelkedett. De a zsákmány, úgy látszik, nem fekhetett jól, mert a levegőben újra a karmába vette, majd megint a csőrébe, és ekkor már le is nyelte. A környéken még vagy húsz egerészölyv, kékes rétihéják és két nagy őrgébics leste a felbukkanó rágcsálókat.


A legelőn szétszóródva keresgélő fenyőrigók közé kis csapat nemrég érkezett seregély szállt le. Néhányan az út menti fákon maradtak, és egyikük énekelni kezdett. Egyebek mellett a sárgarigó „huncut a bíró”-ját is utánozta. Fogolypár repült fel burrogva, távolabb tucatnyi őz legelészett, egymás után több mezei pacsirta is átrepült felettünk. Csak „prrit” hívogatójukat hallatták, de azok a fiatal madarászok, akikkel később találkoztunk, szerencsésebbek voltak, énekelni hallottak egy hímet. Pedig Zsuzsanna napja, amikor a néphit szerint megszólal a pacsirta, egy kicsit még odébb volt.

Dél felé egyre langyosabbá vált a levegő, az autó hőmérője nyolc fokot mutatott. A mindenütt csillogó vadvizekhez vagy négyezer nagy lilik szállt le, de Andris a teleszkópon át látott nyílfarkú, tőkés és fütyülő récéket is. A kis füves domboldalon, ahol az ürgék még téli álmukat alusszák, frissen kibújt gombákat találtunk, de kinyitott néhány hörcsöglyuk is. Ők is téli álmot alszanak, ám időnként megszakítják, esznek az ősszel gyűjtött tartalékból, aztán tovább alusznak. Ezúttal, talán az enyhe idő hatására, üríteni jöhettek a felszínre. A tavak felett két rétisas keringett, kerecseneket, vándorsólymot láttunk, és amikor délben éppen a magunkkal hozott szendvicseket majszoltuk, több éjjeli lepke, bagolylepkék repültek át a fejünk felett. Február derekán a tavasz titokban már beszökött a Kiskunságba.

Fotó: Bécsy László