Családban a legjobb

Országjáró
Szeged–csanádi egyházmegye

Új utakon az örökbefogadás és a nevelőszülői hivatás

Szegeden a III. ÁGOTA Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Konferencia jelentette záró akkordját a Minden gyermeknek családban van a legjobb helye mottóval januárban indított országos gyermekvédelmi és integrációs programsorozatnak.

A több hónapos programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma az ÁGOTA Alapítvány és az egyházmegye Szent Ágota Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézményrendszere kimagasló szakmai munkájára alapozva hirdette meg, kettős céllal. Az érintett szakemberek és a lehetséges nevelőszülők számára összesen húsz tájékoztató konferenciát tartottak a megyeszékhelyeken és a fővárosban. Továbbá televíziós reklámokban és köztéri plakátokon hirdették a nevelőszülői hivatást és az örökbefogadást mind az állami gondozott, mind pedig a még meg nem született, de nem kívánt gyermekekre vonatkozóan.

Ott kell lenni mellettük

Egy Afganisztánt megjárt tábori lelkész szolgálatról, emberségről

„Az Egyház mindig dicséretre méltó törődéssel és a különböző igényeknek megfelelő mértékben akart gondoskodni a katonák lelkigondozásáról. Ők ugyanis egy meghatározott társadalmi réteget alkotnak, és akár, mert önkéntes alapon állandó részét képezik a haderőnek, akár, mert a törvény értelmében meghatározott időre behívták őket, »életük sajátos feltételei miatt« konkrét és sajátos lelkigondozásra van szükségük.” E szavakkal kezdődik II. János Pál pápa Spirituali militum curae című apostoli konstitúciója a katonák lelkigondozásáról. De vajon mit jelent ez a konkrét és sajátos lelkigondozás ott, ahol valóban dörögnek a fegyverek, ahol naponta életveszélyben vannak a katonák? Erről kérdeztük Takács Tamás alezredest, kiemelt vezető tábori lelkészt, aki nemrég tért vissza az afganisztáni külszolgálatból.

 – Majdnem tíz éven keresztül volt egyházmegyés pap. Hogyan került a tábori püspökségre? Miért választotta ezt a hivatást?

– Ha időrendben nézzük, akkor tulajdonképpen előbb voltam katona, mint pap, hiszen érettségi után minket, szeminaristákat rögtön elvittek sorkatonai szolgálatra. A Lentiben töltött időszak meghatározó volt az életemben. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy hivatásszerűen is katona leszek, de ahogy előrehaladtam „korban és bölcsességben”, rájöttem, hogy személyiségemhez nagyon közel áll ez a szolgálat. Fontosnak tartom, hogy életünk során kihasználjuk az újdonságra és a változásra alkalmat nyújtó lehetőségeket. Tábori lelkészként olyanokkal tudok napi kapcsolatba kerülni, akikhez egyházmegyés papként nem juthatnék el. A katonák életkora húsz és ötven év között van, rajtuk keresztül a családjukkal is kapcsolatba lehet kerülni.

Az értetlenség falán túl Jn 16,12–15

A Biblia üzenete

A mai evangélium részlet Jézus búcsúbeszédéből. Ahhoz, hogy megérinthessen bennünket ennek az evangéliumnak az örömüzenete, fel kell idéznünk az utolsó vacsora, az elárultatás éjszakájának drámai légkörét. A tanítványokat félelem fogja el. Magukra maradnak? Mindennek vége? Péter rettegve kérdi: „Uram, hová mégy?” (Jn 13,36). Jézus válasza számukra nem érthető, nem is megnyugtató. Azt mondja, hogy hazamegy. Hová haza? És miért? Eddig mindig a nyomában voltak, vele lehettek, most meg egyszerre azt mondja, hogy ahová én megyek, oda most nem jöhettek. Hogyhogy? Jézus képtelen lebontani az értetlenség falát. Dialógusuk zsákutcába jut, amikor Jézus kijelenti, hogy „ahová megyek, oda tudjátok az utat”, Tamás pedig tagadón rávágja: „Uram, nem tudjuk, hová mégy. Hogyan ismerhetnénk hát az utat?”

A klerikusok és a liturgia

Szerzetesség és liturgia

Sajnos az egyházi közbeszédben sem túl gyakori a klerikus kifejezés használata, vagy ha mégis, akkor nemegyszer pejoratív, diszkrimináló fogalomként élünk vele, mintha az az egyház egészén belül valamiféle „zárt érdekcsoport lenne”. De hát a nem hívő média munkásaitól – akik ezt a szellemet olykor ráeresztik a hívőkre is – nem várhatjuk el, hogy pontosan tisztában legyenek azzal, kik is az egyházban a klerikusok. Ez az írás természetesen nem ennek a kérdésnek a teológiai boncolgatásáról szól, hanem röviden arról, hogy milyen szerepet tölt be a liturgikus élet vezetése, irányítása a püspökök, a papok és a diakónusok szolgálatában.

Mindenszentek vasárnapja

Görögkatolikus lelkiség

Az egyházi év egy nagy egységét – a nagyböjti és húsvéti időszakot – zárja le a görögkatolikus egyház a mindenszentek vasárnapjával. Mielőtt belekezdenénk az esztendő „csendesebb” szakaszába, szemünk elé állítja az összes szentet. Azokat a szenteket, akik hitükkel és hitükből fakadó életmódjukkal, az Istenhez való hűséges szeretetükkel példaként ragyognak előttünk. Igaz, hogy nem mindannyian lettek vértanúk. De az is igaz, hogy hitükben mindannyian maradéktalanul és csorbítatlanul kitartottak. Különben nem lehetnének a szentek sorában.

Otto Neururer május 30.

A hét szentje

Egy tiroli parasztcsalád tizenkettedik, legkisebb gyermekeként született 1882. március 25- én. Édesapját kiskorában elveszítette, édesanyja pedig sokat betegeskedett – valószínűleg depresszióban szenvedett. Otto visszahúzódó, csendes fiú volt, és korán feléledt benne a vágy a papi hivatás iránt. A bressanonei kisszemináriumban érettségizett, majd a helyi papneveldében tanult tovább. Káplánként és hitoktatóként szolgált több helyen, 1932-től pedig plébános volt Götzensben. Csatlakozott a keresztényszocialista mozgalomhoz, és a kor politikai és ideológiai feszültségei közepette nyíltan kiállt a keresztény értékek mellett.

Gazdasági rend és emberkép

A szerzők jelentős közgazdászprofesszorok. Luigino Bruni a római Lumsa Egyetem és a loppianói Sophia Egyetem közgazdászprofesszora, a Fokoláre mozgalom tagja, a Közösségi Gazdaság (Economy of Communion) vezetője, a boldogság közgazdaságtanának neves szakértője. Stefano Zamagni a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszora, négy másik egyetem óraadó professzora, nyolc szervezet (köztük az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa) vezetőségi tagja, négy tudományos akadémia (köztük a New York-i tudományos akadémia) tagja, tizennégy különféle díj és kitüntetés birtokosa, számos könyv és cikk szerzője.

A diktatúra napszámosai

Egyetlen önkényuralmi rendszer sem tudott fennmaradni jól kiépített elnyomó apparátus nélkül. A gépezet működtetéséhez szükség volt olyan háttérszervezetekre, melyek a hétköznapi embereket tudtuk – és beleegyezésük nélkül ellenőrizték. Magyarországon az 1956-os forradalom után a Kádár János vezérelte MSZMP szép lassan újjászervezte a politikai rendőrséget. 1962-ben az állambiztonsági feladatok ellátására létrehozták a III. Főcsoportfőnökséget az ÁVH és a Politikai Nyomozó Főosztály utódjaként. (Jól mutatja a Kádár-rendszer működését, hogy az átszervezést az augusztus 20-i ünnepségek idején hajtották végre, hogy a gyanútlan polgárok ebből semmit se sejtsenek.) Ezen belül a III/III. Csoportfőnökség a belső reakció elhárításával foglalkozott. Azóta e két római számmal jelölt szervezet folyamatosan része a közbeszédnek. Tabajdi Gábor A III/III. krónikája című műve nem újabb ügynöktörténeteket mesél el, hanem kifejezetten a szervezet hétköznapjait, működését igyekszik bemutatni.