A védőfaktorokról I.

Felkészülő

A korán jött nyárban elárasztanak bennünket a reklámok. A napozókrémek újabb és újabb fajtái kelletik magukat, ígérve, hogy megóvnak minket minden ártalmas sugárzástól, irritációtól, leégéstől, sőt még bőrünk öregedésétől is…

A segítőintézmények nyár eleji leggyakoribb hívástípusa, problémafelvetése a szülők részéről:

„Mit tegyek a gyerekemmel, hogy ne drogozzon? Hogyan védjem meg?”

Erre a kérdésre nem létezik azonnali válasz, ugyanakkor a szülői félelemnek vannak, lehetnek természetes alapjai.

Diszkréció

Parallax

Az emberi félelmek közül az egyik legszörnyűbb a lelepleződéstől való félelem. Nem csupán az elkövetett bűnök miatt, hanem minden miatt, ami, ha kitudódik, ha a lepel lehull róla, akkor az ember pőrén áll, teljes kiszolgáltatottságban. A lelepleződés önmagában is félelmetes, anélkül is, hogy a kitudódott vétek miatti büntetés bekövetkezne. Alighanem a védtelenség miatt. Ezért vágyik az ember arra, hogy lehessenek titkai, a nyilvánosság elől elfedett dolgai, hogy ne legyen védtelen. Az emberi személy igényli a szemérmet. Felöltözik, hogy ne lehessen azonosítható a puszta testével. Nem mond ki mindent, amit gondol, hogy fenntartsa dilemmái számára a töprengés, sőt a szemlélődés terét. Nem nevez meg tüstént, mert engedi a látvány árnyalatait érvényesülni.

Zirc központja régi fényében

Európai uniós támogatással, az apátság és az önkormányzat partnerségével hétszázmillió forintból újult meg a zirci monostor és környezete. A projekt keretében létrejött a Ciszterci Apátság Monostori Látogatóközpont, amelyben az 1182-ben alapított apátság nyolcszáz éves múltját és műtárgyait mutatják be. Renoválták az épület főhomlokzatát, mellékszárnyait, helyreállították a díszudvart, és feltárták a középkori kolostor romjait. Az elmúlt időszakban azonban nemcsak az épületegyüttest és a Rákóczi teret rendezték, a város arborétuma is visszakerült az apátság tulajdonába.

Lélek-áradásban élünk

A Szociális Testvérek Társasága 90. évfordulóján

A pünkösd nem egyszeri esemény, hanem folyamatos történés, éledés, születés. Valóra válása az Úr ígéretének, hogy a „másik Vigasztaló” megtanít mindenre, s velünk marad térben és időben, a történelem viharaiban.

Istennek ezt a sajátos Emmánuel voltát, velünk létét ünnepli most a Szociális Testvérek Társasága, nem pusztán egy évfordulót. Nem csupán a tényt, hogy kilencven évvel ezelőtt, a világháború, Trianon és a Tanácsköztársaság után az Úristen létre hívta ezt az ősi szerzetesi hivatást modern formában, itt, Magyarországon.

Magyar fiatalok a kétkedő Nagy-Britanniában

Csicsó János londoni főlelkész 2011 augusztusa óta tölti be ezt a tisztséget. Előtte tizenegy évig Beremenden, a Pécsi egyházmegyében szolgált plébánosként. Három évre szól a szerződése, amely újabb három évre meghosszabbítható. „Nem volt könnyű a váltás, néha úgy érzem, elszigetelten élek a hatalmas városban, pedig minden kedden ifjúsági összejövetelt tartunk, szerdánként az idősebbekkel találkozom, szóval folyik az élet.”

Mi a különbség lelkipásztori szempontból Beremend és London között? „Ugyanazt a munkát végzem az angol fővárosban, mint egy hazai plébánián: az emberek között élek, és hirdetem az evangéliumot.”

Amíg a húsos fazekaknál tartunk, nem gondolkodunk európai módon

Merka János a müncheni magyar plébánia vezetője. A Szatmári egyházmegye tagja a román kommunista diktátor, Ceauşescu bukása előtt nem sokkal menekült – disszidált – Németországba. Összekötő szerepet tölt be a német püspöki konferencia és a németországi magyarság között.

„A müncheni misszió a legerősebb Európában. Hatezer címre küldjük az egyházközségi értesítőt. Elődöm, Cserháti Ferenc püspök tizenegyezerre tette a müncheni misszió, két hónapja megváltozott nevén a müncheni magyar plébánia közösségét.”

Isteni önzetlenség

Korunk emberének egyik súlyos keresztje a magányosság. Hiába „zsugorodik” a világ, s néhány óra alatt elérhetők a távoli országok, „lélektől lélekig” növekszik a távolság. A szociális érzéketlenség, a közömbösség önmagunk iránt is akként telepszik a világra, mint a vírusok hada.

Mostanában az elfelejtett Merezskovszkij, az 1949-ben Párizsban elhunyt orosz író könyveit olvasom újra. A Téli szivárványban ezt találtam a fordító, Benedek Marcell Merezskovszkij- jellemzésében: „Az ő vallása: a kereszténység folytatása, a Harmadik Testamentum. Az Atya és Fiú vallása után a Szentlélek vallása, az Ó- és az Újtestamentum ellentétének az általánosabb igazságban való feloldódása. Az Atya vallása »materialista«: a test vallása. A Fiúé: a lélek vallása a test rovására. Ez az ellentété, amelynek össze kell olvadnia. Isten országának el kell jönnie itt a földön, az Evangélium ígérete szerint: az igének testté kell válnia.” Ez az író sajátságos, szokatlan „teológiai” szemlélete, azért, hogy közelebb hozza a három isteni személy titkát a halandó emberhez. Véleménye: a kereszténységet „a Harmadik Testamentumnak kell szociális tartalommal megtöltenie.” A kereszténység tehát „szociális vallás”.

Összefogás, megduplázott segítség

Országjáró

A Szeged–csanádi egyházmegye törekszik arra, hogy tudatosítsa tagjaiban, nem csupán egy jogi személyhez tartoznak: az egyházmegye nemcsak plébániák és intézmények összessége, hanem Krisztus követőinek közössége Csongrád és Békés megyében, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén. Ezt a közösséget folytonosan építjük a Szentlélek segítségével. Ezért emelünk templomokat téglából és kőből ott, ahol azokat lerombolták, vagy ahol eddig soha nem is voltak: Lökösházán, Bakson, Újszentivánon, Nagylakon, Békéssámsonban, Pusztaszeren, Okányban. És ezért tartunk fenn iskolákat (az idén már közel tízezer diákkal), szociális intézményeket, karitászszolgálatot, gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátást, sportra és egészségre nevelő labdarúgó-akadémiát, roma szakkollégiumot, s ezért végzünk kulturális tevékenységet.