Tizenharmadik alkalommal adták át az oktatás, nevelés és tudomány bőkezű mecénásaként ismert Kunszt József érsekről elnevezett díjat, melyet kalocsai érsekké történt kinevezésének évfordulóján minden évben három pedagógus kaphat meg.

Az idei ünnepséget május 15-én tartották Kalocsán, a Katona István Házban.

A díjat a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye, a területén működő szerzetesrendek, illetve a Kalocsa Város Önkormányzata által fenntartott iskolák egy-egy pedagógusa kapja. A kiváló szakmai felkészültségű, tapasztalt, eredményes, a gyermekekkel és a kollégákkal jó kapcsolatot ápoló, példás magánéletű díjazottak a főegyházmegye részéről bronz emlékplakettet, intézményük fenntartója részéről pedig egyhavi bérnek megfelelő pénzjutalmat kapnak.

Százezrek ünnepelték a pünkösdöt Erdélyben

„A boldogság a hit következménye, és ez utóbbi a legteljesebb választ nyújtja az emberek legégetőbb kérdéseire, így aki belép a hit kapuján, nem veszít el semmit abból, ami az emberi életet boldoggá, széppé, szabaddá teszi” – hangsúlyozta múlt szombaton Csíksomlyón Ternyák Csaba egri érsek. Az idei pünkösdi búcsú főszónoka minden keresztény zarándokot és istenkeresőt köszöntött. Mint mondta, a hit zarándokútján nemcsak hívők járnak, hanem olyanok is szép számmal, akik „szívük rejtekén foglalkoznak az Isten kérdésével”. Isten mindenki előtt kitárta a hit kapuját. Az érsek arra buzdította a hallgatóságot, tegyék a plébániákat tanúságtevő, befogadó közösségekké, hogy minden útkereső ember lelki otthonává váljanak.

Ezerhétszáz év telt el azóta, hogy Nagy Konstantin császár 313-ban rendelettel biztosította a vallási és lelkiismereti szabadságot, véget vetve a Római Birodalomban a több évszázados keresztényüldözésnek. A kontinens fejlődése szempontjából oly jelentős császári rendelkezés emlékére a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) közreműködésével május 17–18-án tanulmányi konferenciát rendezett a vallásszabadság témakörében Isztambulban.

A 2011 óta megrendezett találkozók XVI. Benedek pápa kívánsága szerint nem kisebb célt követnek, mint hogy igyekezzenek ledönteni a hívők és nem hívők közötti válaszfalat. Az 1982 óta létező Kultúra Pápai Tanácsa 1993-ban „megörökölte” a nem hívőkkel folytatott kapcsolatok szervezésének ügyét, s Gianfranco Ravasi bíboros vette kezébe a szervezést. Alighanem ő adta a találkozók összefoglaló nevét is: Pogányok udvara.

Nemcsak a hívőket, de talán az egyháztól távolabb állókat is érdeklő hír volt az új pápáról, hogy szereti a focit. Miért fontos tudni ezt? Azért, mert Ferenc pápa személye nagyon gyorsan népszerű lett és közel került az emberekhez. A kis Jorge Mario Bergoglio egy piros- kék csapatot választott, vagy inkább – mint minden kisgyerek – örökölt az édesapjától. A San Lorenzo de Almagro egy közepes futballklub Argentínában. Lorenzo Massa szalézi pap alapította, és bár nem olyan népszerű, mint a nagy Boca Juniors vagy a gazdag River Plate, ott, ahol olyan nagyon szeretik a labdarúgást, mint Maradona és Messi hazájában, a kisebb csapatoknak is bőven jut rajongó. Piros-kék mezükre a pápaválasztás után persze büszkén feltették első számú szurkolójuk: Ferenc pápa képét, közösséget vállalva az új egyházfővel.

Közeleg a nyár, amely a zarándoklatok ideje is. Leginkább busszal vagy repülővel, gyorsan és kényelmesen érkezünk a szent helyekre. Általában ott kezdjük a zarándoklatot, ahol az a hagyományos értelemben véget ér. „Megspóroljuk” a küzdelmes kilométereket, s utunkat nemritkán össze is kötjük egy kellemes turisztikai élménnyel. Nem bűn ez. A szent helyek így is megszólítják az embert. De a hagyományos értelemben vett (s ma újra felelevenedő) zarándokút mást jelent. Nagyon mást. Három bencés szerzetes, Halmos Ábel, Vincze Iván és Gergely Gellért tavaly ősszel kerékpárral indult el a Szentföldre. Közülük most két testvér osztja meg velünk élményeit.

– Honnan jött az ötlet, hogy biciklivel induljanak el Jeruzsálembe?

Halmos Ábel: A közösségem, a bakonybéli Szent Mauriciusz- monostor 2010 karácsonyán, az ötvenedik születésnapomon megajándékozott egy szentföldi úttal, amelyre akkor már be is fizettek. Nagy meglepetés volt ez nekem, és igen örültem, mert régóta szerettem volna elzarándokolni Jeruzsálembe. Ugyanakkor csoportos buszos vagy repülős utazásra nem vágytam. A testvérek ezt készséggel megértették. A gyalogos zarándoklat, mivel sok időt és energiát vett volna igénybe, nem jöhetett szóba, de a biciklis igen. Hálás vagyok a testvéreknek, hogy a két hónapot igénylő útra engem mint perjelt „elengedtek”. Egyedül nem mertem nekivágni. Elsőként Iván testvér csatlakozott hozzám. Ő lett az út gyakorlati és technikai megtervezője.

Vincze Iván: Én pedig azt mondtam Ábelnek, hogy két testvér törékeny, biztosabb a három. Így megkértük Gellért atyát, hogy tartson velünk.