Országjáró
Veszprémi Főegyházmegye
Harminc esztendeje a veszprémi érsekség jogtanácsosa Udvarhelyi Olivér ügyvéd. Két püspököt, illetve érseket szolgált ez idő alatt: „Szendi érsek úrral tizenkét évet dolgoztam, Márfi érsek úrral immár tizennyolc esztendőre nyúlik vissza kapcsolatunk.” Udvarhelyi ügyvéd korábban a Központi Papnevelő Intézetnek volt öt éven át jogi tanácsadója, utoljára Várszegi Asztrik püspök-főapát mellett.
Országjáró
Három figyelemfelkeltő kiállítással várja az idei nyáron a látogatókat a veszprémi főegyházmegyei múzeum. A Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság Erdélyben című áttekintés már címével eligazít minket. A bemutató alapgondolata: a fejedelemasszonyok, az erdélyi fejedelmek feleségei – vagy édesanyjai, mint János Zsigmond esetében Izabella királynő – bizonyos típust testesítettek meg. A vallásszabadság kérdése pedig Erdélyben – a királyi Magyarországtól eltérően – sajátos képet nyújtott a XVI–XVII. században. Elegendő itt arra utalni, hogy a tordai országgyűlés 1568-ban a világon elsőként hirdette meg a vallási toleranciát, annak gondolatát, hogy vallási meggyőződéséért senkit nem lehet üldözni. (Azt persze hozzátehetjük, ez a rendelkezés elsősorban a protestánsok védelmében született.)
Országjáró
Kaposvári Egyházmegye
Két testvér egymás szomszédságában élt, s miután vitába keveredtek, egyikük mély árkot ásott, hogy elválassza magát fivérétől, akinél később egy ismeretlen ember kopogtatott. Mégpedig azzal, hogy tudna-e valamilyen munkát adni neki. A házigazda azzal hagyta ott, hogy amire hazaér, emeljen egy olyan magas falat az ároknál, amelyen nem lát át a testvére. Útjáról visszatérve azonban látja ám, hogy az ember ahelyett, hogy falat húzott volna, egy hidat épített. „Nem ezt parancsoltam! Nem fogom kifizetni a béred!” – ripakodott rá, ám abban a pillanatban meglátta testvérét a híd túloldalán, és dühösen elindult felé. A híd közepén testvére így szólította meg: „Nem is gondoltam, hogy ennyire szeretsz. Én árkot ások, te pedig hidat építesz felém!” E szavak hallatán nyomban eltűnt a harag a testvér tekintetéből, és meghatódva megölelték egymást.
A Biblia üzenete
A népek közötti ellenségeskedés mérgezi az egész történelmet. Az emberek hajlamosak arra, hogy gonosznak, alacsonyabb rendűnek, megvetésre méltónak tekintsék azokat, akik másképpen gondolkoznak, másképpen viselkednek, más nyelven beszélnek, mint ők. A népek közötti ilyen ellenséges érzések évszázadokon át fennmaradnak, kölcsönös bántalmazásokhoz és háborúkhoz vezetnek. Sajnos az európai népek történelmében is bőven akad erre példa.
Szerzetesség és liturgia
Az istentiszteleten való részvételünk egyik alaptapasztalata az unalom. Ilyesfajta megpróbáltatásainkat bizony nem csupán a néha végeérhetetlennek tűnő prédikációk okozzák. A megszokás, az ismétlődés, a fáradtság, az álmosság, a haszontalanság érzése, a napi gondok, kérdések gyakran teszik sivatagossá, szárazzá a körülöttünk lévő liturgikus tájat.
A hét szentje
Bár Tamásról, mint a legtöbb apostolról, kevés történelmi adat áll rendelkezésünkre, és valójában nem sokat tudunk róla, mégis egészen közel érezzük magunkhoz. Hozzá kötődik ugyanis Jézus egyik legszebb, minden Krisztus-követőnek reményt adó önmeghatározása. Kérdésére, amely így szól: „Nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus így válaszol: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,5–6). Tamás a „hitetlen”, aki megszemélyesíti a mindenkit kísértő kételyeket, és így neki köszönhetjük Jézus kilencedik boldogságmondását: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (Jn 20,29).
Görögkatolikus lelkiség
„Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban” – bizonyára sokan ismerik Arany János A fülemile című versét, illetve annak eme részletét. Az én korosztályomnak még kötelező tananyag volt az iskolában, s – tanulsága miatt – bár az lenne ma is! Az egyház azonban nem ezért tiszteli őket ősi időktől fogva egy napon, június 29-én. Hanem azért, mert a hagyomány szerint ugyanazon a napon adták életüket a hitükért, Krisztusukért. Igaz, hogy haláluk formája eltérő volt, a hitben és a vértanúságban mégis egyek maradtak. Szent Pétert keresztre feszítették, s mivel nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus, fejjel lefelé szögezték a keresztre. Szent Pált pedig, mivel római polgár volt, nem csúfos keresztre feszítéssel, hanem pallossal végezték ki.
Határtalanul
A békéscsabai Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvoda 7. osztályos tanulói a Határtalanul program keretében erdélyi tanulmányi kiránduláson vettek részt.