Úton egymás felé

Szerinte mindegyikünk keresi az útját, élete értelmét, és ha az ember meglátja az utat, megtalálja élete értelmét is. Úgy fogalmazott: „Minden embernek ez az igazi problémája, hogy eltalálunk-e egymáshoz”, hozzátéve: „egymásban sokkal nagyobb titkokat fedezhetünk fel, mint azt általában gondolnánk”. Célját így foglalta össze: „Azt gondoltam, ne hozzám jöjjenek az emberek, én megyek el az emberekhez, mert meggyőződésem, hogy az életünk kommunikáció kérdése; ha meg tudjuk szólítani egymást, van közünk egymáshoz. És akkor épül kapcsolat ember és ember között.”

Kozma Imre kitért arra: azért is ment most haza szülőfalujába, hogy megköszönje „azt a fölnevelő és elindító közösséget, amely, talán mondhatom így, emberszerető emberré tett engem”. Arról is beszélt: életében egyedül 1996-ban kérte, hogy megválaszthassa szolgálati helyét, amikor „mint máltai rádöbbentem arra, hogy a szegények mennyivel betegebbek, mint akik rendezett körülmények között élhetnek”. Akkor döntötte el, hogy életét szerzetesként a szegény betegek szolgálatának szenteli.

Hirado.hu