Családlátogatók tapasztalatai egy pesti plébánián

Tavaly a család évéhez kapcsolódóan dolgozták ki az Esztergom–budapesti főegyházmegyében a családlátogatások rendszerét, amely azt a célt szolgálja, hogy a plébániai közösségek kapcsolatba kerüljenek azokkal a családokkal, amelyeknek, ha nem is túl szoros, de legalább valamelyes kötődésük van az egyházhoz. A kezdeményezéshez több egyházközség csatlakozott, például a főváros XIII. kerületében lévő Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-plébánia is.

– csattan fel a gyermekpanasz, s az igazság kis harcosa feldúltan várja tőlünk a helyreigazítást. A nyár több lehetőséget kínál a más családokkal való közös tevékenységekre, és bizony ilyenkor nyilvánvalóvá válnak a különbségek is: nálunk mást szabad, mint a szomszédban, ők jobban vagy éppen kevésbé aggódnak, korlátoznak. A közelségben elkerülhetetlenek a súrlódások: ha mi fagyizunk, három másik család gyerekei fogják nyaggatni a szüleiket; ha ők fennmaradhatnak sötétedésig, akkor biztos, hogy a mieinket sem lehet majd korábban lefektetni.

Ezúttal újra a gyerekekhez fordulunk. Azokhoz, akik olyan családban élnek, ahol az alkohol nemcsak az ünnepeken vagy a felnőttek baráti beszélgetései során kerül elő, hanem a mindennapok rémeként van jelen, szenvedélybetegséget, függőséget okozva fogyasztójának és a családtagoknak. Kérdések következnek, remélve, hogy elérnek a legártatlanabbakhoz, a legkisebbekhez. Ezeket a kérdéseket a legtöbbször senki nem meri nyíltan feltenni, sőt még titokban, magának sem. Pedig ha kimondhatóvá válnának a kétségek, el lehetne jutni a vigaszig, s akár a gyógyulás kezdetéig is. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.