De a többieknek megengedték!

Szerző:

– csattan fel a gyermekpanasz, s az igazság kis harcosa feldúltan várja tőlünk a helyreigazítást. A nyár több lehetőséget kínál a más családokkal való közös tevékenységekre, és bizony ilyenkor nyilvánvalóvá válnak a különbségek is: nálunk mást szabad, mint a szomszédban, ők jobban vagy éppen kevésbé aggódnak, korlátoznak. A közelségben elkerülhetetlenek a súrlódások: ha mi fagyizunk, három másik család gyerekei fogják nyaggatni a szüleiket; ha ők fennmaradhatnak sötétedésig, akkor biztos, hogy a mieinket sem lehet majd korábban lefektetni.

Életmentő őszinteséggel

Szerző:

Ezúttal újra a gyerekekhez fordulunk. Azokhoz, akik olyan családban élnek, ahol az alkohol nemcsak az ünnepeken vagy a felnőttek baráti beszélgetései során kerül elő, hanem a mindennapok rémeként van jelen, szenvedélybetegséget, függőséget okozva fogyasztójának és a családtagoknak. Kérdések következnek, remélve, hogy elérnek a legártatlanabbakhoz, a legkisebbekhez. Ezeket a kérdéseket a legtöbbször senki nem meri nyíltan feltenni, sőt még titokban, magának sem. Pedig ha kimondhatóvá válnának a kétségek, el lehetne jutni a vigaszig, s akár a gyógyulás kezdetéig is. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Élet a rozoga váz alatt

Szerző:

Miért indul el az ember újra és újra zarándokútra?

Olyan vidékre is, ahol már járt – talán nem is egy alkalommal. A társaság vonzza, akikkel júniusban már évek óta felkerekedik, magyar és ferences nyomokon haladva valamerre? „Hivatalosan” egykori ferences diákok útjai ezek; annyiban igen, hogy Olivér, a közép-dunántúli öregdiák- egyesület elnöke szervezi az utazásokat, nagy gonddal, jó okossággal, Viktor atya az állandó lelkivezetőnk, Nándor, a geológusból „kitekintő” történész adja a históriai eligazítást – Viktor atyával együtt, aki Erdélyből doktorált, s a gimnáziumi tanárság mellett a szerzetesi hittudományi főiskolán tanít egyháztörténetet. Vannak velünk – taps és némi mosolyogtató élcelődés kíséri bemutatásukat – piarista diákok is. Szóval együtt indulnak a kevés szóból is egymást értők; a valami többet-mást is keresők-értők. De ez már nem a külső szó tája…

Most kell megerősödni a hitben

Szerző:

Beszélgetés Burbela Gergely verbita tartományfőnökkel

Az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend magyar tartományának új elöljárója Burbela Gergely, aki május 1-jétől tölti be ezt a tisztséget. Lengyelországból 2000-ben érkezett hazánkba, de missziós szolgálatának története nem az ezredfordulón kezdődött…

– Tartományfőnöki kinevezésem a rendi testvérek és a generális atya bizalmáról tanúskodik. Nagy megtiszteltetés és nagy kihívás. Persze számos kihívással kellett már szembenéznem. Az első a döntés volt. Fiatalként sok mindenre vágytam, újságíró, színész vagy orvos akartam lenni – mindenesetre valami olyannal szerettem volna foglalkozni, hogy közben emberekkel legyek kapcsolatban.

Hálaadás és megerősítés

Szerző:

Jubiláns házaspárok ünnepeltek

Töretlenül sikeres a Szombathelyi egyházmegye jubiláns házaspárjai számára immár harmadszor megrendezett találkozó. Míg első alkalommal kétszáznegyven, 2012-ben pedig háromszáz, addig idén június 29-én már több mint négyszáz házaspár regisztrált a rendezvényre, melynek így a családtagokkal együtt csaknem ezerkétszáz résztvevője volt. Voltak, akik az ötödik, s olyanok is, akik a hatvanadik házassági évfordulójukat ünnepelték együtt a többiekkel. Ez a nap egyszerre volt hálaadás az együtt töltött évekért és megerősítése annak, amit a párok a házasság szentségében kaptak.

Közelebb hajolni

Szerző:

Országjáró

Pécsi Egyházmegye

Háromszáz éves a máriagyűdi kegyszobor

Templomi zászlókkal jönnek a bicsérdi egyházközség tagjai. Közeledő Mária-énekük és a szabadtéri oltárnál német nyelven hangzó rózsafüzér együtt zeng, mégsem okoz zavart. Mintha nem is kellene külön-külön érteni az egyes szavak jelentését, nem kétséges, a lélek akaratát, vágyát, kérését vagy köszönését fejezik ki, ha talán megszokásból indul is az énekes ima. Semmi zavarba ejtő nincs ebben: az ember megszokja az imádságot, ahogyan az élet természetes mozdulatait is. Levegőt vesz, anélkül, hogy minden alkalommal tudatosítaná ezt magában. Ugyanígy, ezzel a természetességgel „lélekzi” a hívő ember az istenközelséget. Ilyen gondolatokkal állok-várakozom a máriagyűdi kegytemplom előtt a nyári hőségben, a fák alatt valamivel enyhébb a levegő, olykor meglebben egy-egy légfuvallat.

Felismerni Jézust Lk 10,25–37

Szerző:

A Biblia üzenete

A mai evangélium a küldetésből éppen visszatérő hetvenkét tanítvány örömét írja le, mely Jézust is eltölti. Egy pillanattal később ez az Isten felé forduló, kitörő hálaadás törik meg hirtelen. Az írástudó – aki kérdésével próbára akarja tenni a Mestert – mintha nem látna. Ekkor indul a példabeszéd ismert története.

„Mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” A törvénytudó kérdése ugyanaz, mint a gazdag ifjúé, de alapvetően minden gondolkodó emberé, aki élete távlatát akarja megismerni. Aki értelmet akar adni a mának.

Keresztvetés a „fényes vízzel”

Szerző:

Kis liturgikus etikett 2.

A templomban először a szenteltvíztartóhoz lépjünk, hogy miután jobb kezünket a megáldott vízbe (teológiailag valójában ez a helyes kifejezés) helyeztük, keresztet vessünk magunkra.

Az ókor végén és a kora középkorban a templom előterében volt a keresztelőkápolna vagy a bejárathoz kapcsoltan a keresztelőmedence, ahol annak a szentségnek a kiszolgáltatása zajlott, amely által a hitjelöltek számára megnyílt az út az egyházba s a többi szentséghez (vagyis bérmálkozhattak, gyónhattak, lehettek elsőáldozók).