Erény az üzleti világban

 

Gyakorlati okosság. Ez nem a minden kiskaput megtaláló, pénzért mindent elvállaló emberek okossága, hanem a jó – erkölcsös, etikus – döntések meghozatalához szükséges okosság. A helyes célt látó, az annak eléréséhez szükséges eszközöket felismerő, a következményeket is tisztán értő emberek okossága.

Az emberi közösség életét meghatározó, kölcsönösségen alapuló sarkalatos erény az igazságosság, melynek lényege: megadni mindenkinek, ami neki jár. A munkásnak a tisztes bért, hogy családját eltartsa, gyermekeit taníttassa, az idősebbnek pedig a sokévi munka után megérdemelt biztonságot, nyugalmat. Az igazságosság jegyében tiszteljük a másikat.


 

A következő sarkalatos erény a bátorság. Arany középút a félelem és a vakmerőség között, lelkierő a jó cél eléréséhez, a felmerülő nehézségek legyőzéséhez. A bátorság kapcsolt erényei közé tartozik a kitartás és a türelem.

Az önmérséklet, a mértékletesség erénye segít az embernek természetes hajlamai, szenvedélyei legyőzésében, ez szabályozza az örömöt és a szomorúságot, s megóv a túlzásoktól.

Képzeljük el, hogy azok a hatalmas vállalatok, amelyek a világ gazdasági életét uralják, az okosság erényével felvértezve rádöbbennek, milyen céltalan az állandó profitnövekedés hajszolása. Tudományos kutatások igazolják, hogy bizonyos jövedelmen felül az emberek elégedettsége, boldogságérzete nem növekszik tovább. Ugyanakkor emberi tragédiák sora bizonyítja, hogy a túlzott mértékű siker, hírnév és gazdagság nem jár együtt a boldogsággal. Az okosság birtokában azt is belátnák a nagyvállalatok tulajdonosai, milyen következményekkel jár gyermekeink, unokáink világára a tevékenységükkel okozott környezetrombolás.

Ha az igazságosság erényét is gyakorolnák, méltányos béreket fizetnének alkalmazottaiknak, tisztességes üzleteket kötnének beszállítóikkal, s vevőikkel olyan ügyleteket bonyolítanának, amelyeknek mindkét fél a nyertese.

Ennek az idilli állapotnak az elérését segítené a mértékletesség erénye: a javakból mindenki csak annyira tartana igényt, amennyi a maga és családja jóllétét szolgálja, az önmérséklettel megtakarított felesleg pedig a hiányt szenvedőket tenné elégedetté.

És végül lássuk be, igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy az uralkodó felfogással dacolva más, helyes irányt válasszunk.

Mielőtt az utópia vádja érne, gyorsan hozzáteszem: határozott jelek mutatkoznak a világban arra, hogy a sarkalatos erényeken nyugvó etikus magatartás erősödik. Korábban gyökeresen mást hirdető közgazdászok értekeznek arról, hogy a nagyvállalatoknak is felelősséget kell vállalniuk azért a természeti és emberi környezetért, illetve közösségért, amely meghatározó tevékenységük szempontjából. Ez az irány ma nem csupán szavakban, de konkrét vállalati stratégiákban, cselekvésekben is megnyilvánul. Nem elég többé, ha a cégek esetleg az igazságosság mellőzésével megtermelt profitjukból juttatnak valamennyit a köz javára, hanem tevékenységüket kell úgy alakítaniuk, hogy az a közjót szolgálja.

Keresztény Közgazdász Műhely