„Én nem szoktam énekelni a misén…”

Szerző:

Kis liturgikus etikett 7.

Sok oka lehet annak, hogy valaki nem tud, nem szeret vagy nem mer énekelni a misén. Mivel az ének „a szív örvendezésének a jele” (Általános Rendelkezések a Római Misekönyvhöz, 39.), az egyházi ének lényege nem az előadásmódban, a darab művészi és hitbéli értékében rejlik, noha ezek is fontosak, hanem az imádkozó szívben. Egy középkori mondás szerint: „si cor non orat, invanum lingua laborat”, vagyis „ha a szív nem imádkozik, feleslegesen dolgozik a nyelv”.

Alberto Hurtado Cruchaga augusztus 18.

Szerző:

„Alberto Hurtado Chiléből egy jobb országot csinált, egy emberibb arcút. Egy összetartóbb országot. Egy nagylelkűbb országot. Ezt a művei által és konkrét cselekedetekkel tette. Ezért őrzi minden chilei a szívében.” Ricardo Lagos chilei államelnök nyilatkozta ezt 2005-ben, amikor Alberto Hurtado Cruchagát szentté avatta XVI. Benedek pápa.

Szüntelenül imádkozzatok

Szerző:

Szent Pál apostol buzdítja így a keresztényeket (1Tessz 5,17). S ez ránk is érvényes. Igen ám, de hogyan lehet teljesíteni ezt a parancsot? Hiszen az ember nem térdepelhet állandóan az imazsámolyán, összekulcsolt kézzel, imádságot mormolva. Teljesítenie kell állapotbeli kötelességeit is, mert különben a mulasztás bűnébe esik. Mi lenne, ha az édesapa nem dolgozná le a munkaidejét, arra hivatkozva, hogy neki imádkoznia kell? Mi lenne, ha az édesanya nem látná el gyermekeit, nem főzné meg az ebédet ugyanerre hivatkozva? Mi lenne, ha a diák nem tanulná meg a leckét, nem készülne fel a vizsgára ugyanilyen indokkal? Olyan esetre már ne is gondoljunk, hogy a mozdonyvezető nem indulna el a vonattal, a boltos nem nyitná ki az üzletet, az orvos nem rendelne, mert imádkoznia kell…

Hiába szobor, akkor sem halt meg

Szerző:

Találkozás M. Nagy József szobrászművésszel

Minden valódi művészet szakrális – jut eszembe, amikor végignézem M. Nagy József alkotásait a veszprémi érseki palota termeiben. A közelmúltban hetvenéves szobrászművész gyűjteményes kiállítása szeptember végéig látható. S már érkezik M. Nagy József; világos, széles karimájú kalapját meglengeti a forróságban, alóla a közvetlen, művészérzékenységű, megnyerő ember tekint rám. S már indul is a palota lépcsőházába, szobrai közé. Az emeletre tartva az első fordulóban – mintegy köszöntésként – ott áll Sarold alakja, gyökeres cédrusba álmodva. Vagy éppen a fából kel életre. Eszembe jut Michelangelo megfogalmazása: megláttam az angyalt a márványtömbben, s addig faragtam, amíg ki nem szabadítottam.

Bittsánszky Géza halálára

Szerző:

Az elegáns ember hazaköltözött Teremtőjéhez

A valóban elegáns ember szellemi, lelki és erkölcsi létében hordozza eleganciáját. Nagyvonalúság sugárzik belőle, közvetlenség, magával ragadó könnyedség, amit szigorú, következetes szakmai és emberi magatartása alapoz meg. Nem kell semmit bizonyítania, hivatásában betöltött szerepe és mindennapi élete elégséges bizonyítéka nagyságának. Ilyen ember volt Bittsánszky Géza.

Az első lapzárta

Szerző:

Hatvannyolc éves az Új Ember

Vajon mi, mai „újemberesek” el tudjuk-e képzelni, milyen lehetett ezerkilencszáznegyvenöt augusztusának elején az első lapzárta? Bár idős kollégáink szerencsére élnek, és emlékeznek a régmúlt időkre, de olyan, aki a kezdet kezdetén is jelen volt, sajnos már nincs közöttünk. Ezért csak feljegyzésekre támaszkodhatunk, és a képzeletünkkel játszva tűnődhetünk a régmúlt időkről. Biztosan voltak megbeszélések, viták, elődeink fel- és elvetettek témákat, s közben jöttek a hírek, dolgozott a nemrég megalakult szerkesztőség a Kossuth Lajos utcai szobákban. De vajon milyen lehetett a kiadóban a hangulat? És hogyan fordultak egymáshoz a kollégák, ha valamilyen helyesírási vagy tartalmi kérdés adódott szerkesztés közben? Változott-e a cikkek sora a lapleadás előtti pillanatokban? S vajon diktálták-e, vagy maguk gépelték a cikkeiket az első lapszámba író Parragi György, Radó Polikárp, Werner Alajos vagy éppen Rónay György? Kikérték-e egymás véleményét, s aztán megfogadták-e a tanácsot?

A légiposta kezdetei

Szerző:

Százhuszonhárom levéllel a táskájában szállt föl John Wise amerikai léghajós 1859. augusztus 17-én Lafayette-ben Jupiter nevű hőlégballonjával, és a negyvennégy kilométerre lévő New Yorkba indult. A légiposta történetében ez az első hivatalos kézbesítés, bár nem minden alakult a tervek szerint. Húszezer ember gyűlt össze a városkában, óriási szenzációnak ígérkezett a repülési kísérlet, ám a szelek rossz irányba fújtak, és Wise huszonöt mérföld megtétele után kénytelen volt landolni. (A távolabbi helyekre címzett levelek vonattal utaztak tovább.)

Kenyerünk

Szerző:

A Magyar Pékszövetség idén is meghirdette versenyét a „Szent István-napi kenyér” kiválasztására. A nevezési feltételek a Pékmester című folyóirat márciusi számában jelentek meg. Az április 23-án megtartott versenyre tizenhatféle kenyérrel jelentkeztek a hazai pékvállalkozások.

A „Szent István-napi kenyér” idén a monori Pékmester Bt. fél kilogrammos tönkölybúzás- joghurtos kenyere lett. Rábai Gábor pékmester, a társaság tulajdonosa búzaliszt, tönkölybúzából készült fehérliszt és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt felhasználásával, joghurt hozzáadásával, sütőformában sütve készíti el a terméket.