A helyét kereső európai kereszténység és az evangelizáció

Korábban irodalmat tanított, és ez kihallható a szavaiból. Michael Paul Gallagher, a Rómában tanító ír jezsuita professzor időnként lírai fordulatokkal vegyíti a tudós elemzést, a kereszténység és a világ, a fiatalság és a hit kapcsolatáról szóló fejtegetéseit.

– A szekularizáció által meghatározott Európát az jellemzi, hogy egész nemzedékek nőttek-nőnek fel a kereszténység ismerete nélkül és keresztény közösségeken kívül. Ez óriási társadalmi átalakulással párhuzamosan, illetve részben abból következően történt, és alapjaiban változtatta meg a keresztények helyzetét. A keresztények kisebbségbe szorultak, jelentős részük pedig elvesztette önbizalmát, küldetéstudatát. Míg korábban megkérdőjelezhetetlenek voltak a társadalmak keresztény alapjai, addig ma sok még gyakorló hívő számára is zavarokat, azonosságválságot okoz a kisebbségi helyzet.

– Amikor a szekularizációról gondolkodunk, fontos tudatosítanunk, hogy szekularizált világról csak Nyugat-, Észak- és Közép-Kelet-Európa esetében beszélhetünk – a világ többi része erősen vallásos, így például Észak-Amerika is, ahol az emberek többsége templomba járó.

Szolgálat a Szent Korona mellett

Augusztus huszadikán fokozott figyelemmel tekintünk államalapító szent királyunkra, Szent Koronánkra és a koronázási jelvényekre. A korona, mely Szent István fejére került, most az Országházban fogadja a látogatókat. Mellette honvéd koronaőrök szolgálnak, akikről nem sokat tudunk. Kik ők? – teszem fel a kérdést Ádám Barnabás ezredesnek, a Honvéd Koronaőrség parancsnokának.

Azonosíthatók lennének a székesfehérvári nemzeti emlékhely csontmaradványai?

A magyar királyok jelentős részét – Szent Istvántól Szapolyai Jánosig – és számos családtagjukat a történelem viharaiban azóta elpusztult székesfehérvári Boldogasszony-bazilikában temették el, ahol valaha a Szent Koronát is őrizték. A törökök, de legkivált osztrák és német zsoldosok a századok során kifosztották, meggyalázták és tönkretették e sírokat. Az uralkodói maradványok végül menthetetlenül összekeveredtek. A XIX. és a XX. század során több feltárás is zajlott a területen, de nem jártak megnyugtató eredménnyel. Egyetlen királyi pár csontvázát találták meg épségben 1848-ban, ennek köszönhető, hogy ma is látható III. Béla és felesége, Châtillon Anna szarkofágja, melyet Budán, a Mátyás-templomban helyeztek el. A többi királyi maradvány – főurak, főpapok csontjaival együtt – a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen található, közös sírban. Azonosításuk, szétválogatásuk s így jelentőségükhöz méltó elhelyezésük még néhány éve is gyakorlatilag lehetetlen vállalkozásnak látszott. Egészen mostanáig. A tudomány, közelebbről az örökléstan, illetve a genomika és a technika közös fejlődésének köszönhetően talán lehetőség nyílik rá, hogy eddig nem remélt részletességgel ismerjük meg történelmünk számos nagy alakját. A téma iránt elkötelezett Kásler Miklós professzorral, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával beszélgettünk közös reményünkről.