„A hely más, a feladat ugyanaz” II.
A műtétemet megelőző hetekben be tudtam fejezni fontos munkáimat, beindítottam a tanévet. A kórházba menetelem előtti este még Budapesten tartottam szülői értekezletet. „A hely más, a feladat ugyanaz.” Ez zakatolt a szívemben. Abban egyeztünk meg a férjemmel, Tiborral, hogy barátnőm és munkatársam, Éva visz át a kiskunfélegyházi kórházba azon a napon, mert akkor még sok időm lesz, s nyugodtan dolgozhatunk vele. S délután majd ő is kijön hozzám.
Gyönyörű, napsütéses időben utaztunk. A kórterem nagyon szép és világos volt. Tudom, ezek apróságok, de egy beteg közérzete szempontjából nagyon sokat jelentenek. Egy idős, nagyon kedves és aranyos nénivel kerültem egy szobába. Az ablakon gyönyörű, vidám hatást keltő függöny volt, s egy erkélyre is ki lehetett menni. Gyorsan berendezkedtem, fél órán belül már dolgoztunk a laptopon, és megterítettük az ágyamat a családi életre nevelés képzés anyagával. Így nem nagyon tudtam beleroskadni a tudatba, hogy másnap megműtenek.