Szép ráadása e hősies, egyértelműen nonprofit vállalkozásnak, hogy az Erdély kisebb földrajzi egységeit, nevezetes városait bemutató albumok mellett – Váradi Péter Pál gyönyörű fényképeinek s a magyartanár, önkéntes népművelő Lőwey Lilla egyszerre alapos és lírai szövegeinek, értő szövegválogatásainak köszönhetően – immáron egy változatos írói arcképcsarnok is szerepel ebben a páratlan értékű Erdély-sorozatban. Orbán Balázs, Benedek Elek,
Tamási Áron, Kányádi Sándor, Wass Albert után most Áprily Lajos szűkebb hazájába látogathatunk el a születésének 125., halálának 45. évfordulójára készült jubileumi kötet jóvoltából. Megjelenik az album lapjain a szülőváros, Brassó, továbbá a költő első tizenkét évének otthont adó Parajd, a Sóvidék szíve, s természetesen Kolozsvár és Nagyenyed is, számtalan református vonatkozással, egyház- és iskolatörténeti dokumentummal. A könyv szerkezete olyan, hogy első lapozásra egy igazi interaktív kiállítást juttat eszünkbe, elsősorban talán a nagy művészfotókon feltűnő aprócska ábrák mint vizuális felkiáltójelek révén. Például a növényvilágot ábrázoló képen így villan szemünkbe az Áprily megverselte erdei szamóca vagy éppen a költő ükunokájának arca, nagyszülei, Jékely Adrienne és Péterfy László társaságában.
Hogy a képek – nagyon gyakran szakrális tartalmúak, templomi helyszínekkel, kopjafákkal, palástos lelkésszel – milyen tökéletes harmóniában vannak Áprily Lajos lelkünket-gondolkodásunkat felemelő és megtisztító világával, arra most csak két példát említek. Az irisórai szarvas című vers képi ábrázolását, a háziasított szarvasborjúról, amelyet e képeken ugyan nem a „simmenthali”, nem a tehén, hanem egy juhászkutya fogadott borjának, de a versbéli szarvas idegenségérzetét, övéi közé vágyakozását e dajkaságképeket látva még jobban átérezzük. Éppúgy, mint a sokak számára ismerős és kedves Fecskék, őzek, farkasok című Áprily-prózakötet egyik epizódjának, a Két őznek fényképekkel hangsúlyosabbá tett újraolvasásakor, amely még inkább felerősíti bennünk az Istent, embert és minden teremtményt szeretettel és tisztelettel megközelítő költő iránti nagyrabecsülésünket, hálánkat.
Örömmel fedezhetjük fel azt is, hogy Lőwey Lilla a szerző versei és prózai szövegei mellett gazdag Áprily-szakirodalomra támaszkodott, többek között az Erdélyi református egyházkerület és a Kálvin Kiadó közös kiadásában 2011-ben megjelent Áprily tanár úr ugyancsak szép és gazdag anyagára. Örömmel csaponganánk még Jékely (ez volt a költő eredeti családi neve, fia, Zoltán ismét e néven publikált) gyermekkorának, nagyenyedi tanári éveinek fontos helyszínei között, majd a számára élete alkonyán menedéket, alkotó körülményeket biztosító visegrádi tuszkulánumnak a világában, s aztán az ifjúkor fejezeteihez visszalapozva bámulnánk a költővel Rapsonné várának romjait és a vadlúd-éket… Mégis, most talán elég, ha annyit mondunk: ez az Áprily Lajos tiszta egyéniségének, folttalan életművének és az őt felnevelő tájnak szentelt könyv, s az egész, hatalmas honismereti sorozat méltán kiérdemelte, hogy emelkedett reformkori stílusban a „honszerelem” könyveinek nevezzük minden kötetét. Illő végül jeleznünk azt is, hogy a kiadó – a nem könnyű időkre való tekintettel – jelentős kedvezményt igyekszik adni könyvei árából, így remélhető, hogy sokan fogják örömmel és meghatottan forgatni az Áprily-albumot, magyarórákon innen és túl.
(Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: Álom a vár alatt – Áprily Lajos, PéterPál Könyvkiadó, Veszprém, 2012)
